Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Tapolcainé Sáray Szabó Éva: Az irodalom és az irodalmi ismeretközlés Komárom megyei eredményei és tervei

mi kapcsolatának az igénye volt. A kis, kétíves antológiában szereplő szerzők közül ma már szinte mindegyik ismeretlen ... A megyei könyvtár irodalmi köre irodalmi és munkásmozgalmi antológiája bevezetőjének egy részletét idézzük: „Újságcikkekben szoktuk olvasni, gyűléseken, előadásokon halljuk sokszor annak az impozáns listának a felsorolását: „Mit ad Tatabánya az országnak?" És jönnek a szén, a cement, az alumínium tízezer tonnái, nyersanyag és gépek, az áram hatalmas számai, bizonyítván városunk dolgozóinak erejét, munkájuknak szép eredményeit. Hiába keresnénk azonban Tatabánya anyagi, gazdasági termékei mellett azt a listát, amely Tatabánya szellemi „termékeit", városunk kulturális életének gyümölcseit sorolná fel. Természetesen vannak elég szép eredményeink ezen a téren is. De hol vagyunk még attól, hogy ez a város hazánk kulturális életében olyan színfoltot jelentsen, amelyet joggal elvárhatnánk tőle, magunktól... Érlelődik, moccan ennek a városnak eddig tespedni látszó irodalmi élete ..." Nos hát, valóban érlelődni kezdett valami, de hogy irodalmi életről beszélhessünk, közel két évtizedet kellett várni... Az irodalom nyilvánosságát nehezítette az a tény is, hogy míg a felszabadulás előtt a három nagymúltú hírlap mellett — (Esztergom és Vidéke 1879—1944., A Tata-Tóváros és Vidéke 1880—1938., A Komáromi Lapok 1880—1944., amely ugyan a trianoni békeszerződés után a balparti Komáromban maradt) — egyéb, szakosított jellegű periodikák is szép számmal megjelentek, addig 1945-1949 között csak a Szabad Esztergom, majd 1946 szeptemberétől — a hetente, majd 1952-től heti kétszeri megjelenésű — Komárom—Esztergom Vármegyei Dolgozók Lapja, 1965. május 1-től napilap, a Dolgozók Lapja volt az egyetlen publikációs lehetőség a viszonylag nagyszámú üzemi lap mellett. Egyéb fórum hiányában a megyei lap vállalta magára — hosszú éveken keresztül — az irodalmi ismeretközlést, részben a vasárnapi mellékletekben, részben a Megyénk múltjából c. rovattal, — ez utóbbival ma már csak elvétve találkozhatunk. (Ezúttal említjük meg, hogy a Dolgozók Lapja szerkesztősége örömmel üdvözölte a megyei könyvtár kezdeményezését olyan repertórium összeállítására, amely a hírlap szépirodalmi anyagát tárná fel; ez az adattár hasznos kiegészítője lesz majd az évtizedek óta folyamatos helytörténeti repertorizálásnak és fontos adalékokat is szolgáltat a megye irodalmi közelmúltjához.) A megyei lap körül kialakult kis irodalmi közösség közreműködésével, kezdeményezésére és a megyei igények kielégítésére 1963-ban jelent meg az Időnk című Komárom megyei antológia első és egyben utolsó száma, amely betölthette volna a megyei folyóirat szerepét, azonban a szép szándék megvalósulását — többek között — személyi ellentétek is akadályozták ... 1969 mérföldkő a megye irodalmi életében: akkor jelent meg a Forrás (1972-től: Új Forrás) címmel az újabb megyei antológia, évente háromszori, 1979-től évente hatszori megjelenésű folyóirat az ,,Élet — politika — művészet" hármas egységének jegyében, 1979-től kulturális, irodalmi és művészeti folyóiratként. Az Új Forrás kezdettől fogva irodalmi műhely, nem csupán értékőrző, hanem értékteremtő céllal is, így a 18. évfolyamában lévő folyóiratban kaptak és kapnak helyet a megyei alkotók — költők, prózaírók, kritikusok — is. Mivel ezúttal nem célunk a Komárom Megyei Tanács orgánuma széles spektrumának az elemzése, így csak a megyei vonatkozásokat emeljük ki. A periodikának — megjelenésétől fogva — a versanyaga a leggazdagabb. A rendszeresen publikáló költők közül a József Attila-díjas Sárándi József, a Radnóti-díjas Győri László, Mezey Katalin, Pálos Rozita, Keresztes József, Sebestyén Lajos, Vaderna József nevével találkozhatunk; Faludi Ádám kezdettől publikál rendszertelen rendszerességgel, de Kakuk Tamás nevével 1976-tól, Flórián Máriáéval 1979-től, Holló Andráséval és Rigó Józsefével 1984-től. Ez utóbbi öt megyei költőt azért emeljük ki, mert a verseikből közölt válogatással, a Kötet nélkül című antológiával (1986) csatlakozott az Új Forrás az irodalmi folyóiratok szép hagyományához, a könyvkiadói tevékenységhez — Új Forrás Füzetek sorozatcímmel. A sorozat második darabja az elmúlt évben elhunyt Pálos Rozita válogatott versei lesz137