Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Botka Ferenc: Bibliográfiai és topográfiai kutatások a Petőfi Irodalmi Múzeumban

Forradalom (1849), Arany Trombita (1867), majd Kassák Lajos folyóiratai következnek: A Tett (1915-1916), Ma ( 1916-1925),2x2(1922),Do££7meA7fcv/77 (1926-1937),Munka (1928-1932) majd ismét az emigráció: Tűz (1921—1923), Diogenes (1923—1926) s aztán már a hazai kezdemények : Magyar írás (1921-1927), Л Toll (1929-1938), Társadalmi Szemle (1931-1933), Gondolat (1935-1937), s végül a Szép Szó ( 1936-1939).

7 A tizedik füzet lezárásával a sorozatnak ez a fajta feltáró kezdeményezése, úgy tetszett, betöltötte feladatát, s a szerkesztés figyelme egy — még a sajtónál is elfeledettebb kiadványtípus, az antológiák felé fordult.

8 Szerencsére akadt szerző, aki vállalta a könyvtári katalógusfiókok százainak az átlapozását, hogy ilymódon felderítse a korábbi könyvtári feldolgozásnál sokszor el nem különített antológiákat és alkalmi kiadványokat, s kiszűrje azokat az általános betűrendből. Az így összegyűlt kiadványok leírásából született a Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzeteinek F sorozata, amely ugyancsak az A betűnél kezdett, s mára eljutott már a Madárúton című válogatás leírásáig; a könyvészeti leírásokba természetesen itt is beleértve a kiadványok szerzőinek téteiszerű felsorolásait.

9 Bármennyire széles és eddig sok tekintetben ismeretlen területeket fogtak is át a folyóirat, hetilap- és antológia feldolgozások, a hetvenes évek végén egyre fokozódó mértékben volt érzékelhető a napisajtó feldolgozásának a hiánya. A feladat, e laprengeteg feltárása eléggé elrettentő nagyságrendű. Méreteit számszerűleg is érzékeltethetjük: 1900-ban, egyetlen év alatt, nem kevesebb, mint 57 napilap jelent meg Magyarországon.

10 Mindenekelőtt az időhatárok kérdésében kellett dönteni. Úgy látszott, modern filológiánk szenved a leginkább az adatok hiányában. Ezért vállaltuk magunkra századunk sajtóját, s úgy gondoltuk: az úttörést egy olyan lapsorozat feltárásával kell elkezdenünk, amely 1910-től 1944-ig viszonylagos folyamatosságban adott nyilvánosságot a magyar haladó szellemnek s ezzel egyidejűleg modern irodalmunknak. Igy esett választásunk az 1910-ben induló Világra, majd 1919 őszétől a Pesti Napló-t, Az Est-ex és a Magyarországot egyesítő konszern lapjaira s végül 1938-1944 között a Magyar Nemzet-xe. Dönteni kellett azonban a feltárás mélységéről és tartalmáról is. A válogatás, a ,.szűrés" elvét érvényesítve: a repertóriumszerűen felépített és napról-napra, időrendben haladó leírások csak a művelődéstörténeti és irodalmi közleményeket rögzítették. (Terjedelmük így is sokszorosa a folyóiratrepertóriumóknak.) Az így létrejövő új alsorozat (már betűjel nélkül. Napilapok repertóriumai alcímre hallgatva) időrendi keresztmetszetet ad modern irodalmunk hőskoráról.

11 A mozgásba jött bibliográfiai erudíció még hosszan elkalandozhatott volna a konzervatív napilapok világába, s átrándulhatott volna más kiadványtípusok felfedezésére is, beindítva az évkönyvek, naptárak, zsebkönyvek feldolgozását. (Talán nem is kell e feladatokról lemondani, csupán megvalósításukat ajánlatos más időkre halasztani: jusson valami az utódoknak is.)

12 Ám, ha vállalkozásunk közvetlen gyümölcseit még életünkben akarjuk élvezni, és segítségére kívánunk lenni az egyre nagyobb lépésekben haladó huszadik századi textológiának, másszóval: ha mellé kívánnak állni a már beindított Babits kritikai kiadásnak, és ott szeretnénk lenni Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, esetleg Karinthy Frigyes műveinek hasonló igényű összegyűjtésénél, akkor szemléletet kell változtatni. Fel kellett ismernünk, hogy a közvetlen cél, amely a modern magyar filológiát leghatékonyabban szolgálja, nem a nyomtatott források extenzív'és teljességre törő leírása, hanem közülük azoknak a feltárása, amelyek a fent említett modern klasszikusok műveit tartalmazzák. Csak ilymódon jöhetnek létre azok az ún. személyi bibliográfiák, amelyek a kritikai kiadások eligazítóivá válhatnak. Ez a meggondolás késztette a Petőfi Irodalmi Múzeumot arra, hogy a fenti kérdésben az Országos Tudományos és Kutatási Alaphoz pályázattal forduljon. 120