Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Salamon István: Irodalmi ismeretközlés a Magyar Rádióban (1925–45)

Németh László a magyar tájat vidékről származó, Budapesten élő írókkal akarta bemutattatni: ki-ki saját szülővárosát ismertette volna meg a hallgatóval. E sok új sorozat közül a Diákfélóra volt talán a legemlékezetesebb. Szintén az említett tanulmányban áll: ,fi Diákfélóra ma a rádióműsor mellékes, elhanyagolt zuga, ha a rádió nevelni akar, erre kell a legnagyobb gondot fordítani. Az iskola megtanítja a fizika szabályait, a Diákfélóra mutassa meg az értük vívott küzdelmet, a felfedezések történetét, az iskola tanít, a Diákfélóra csillantsa fel a nyelvvel elérhető irodalmi kincseket, avasson be az önálló nyelvtanulás fogásaiba. A legtöbb középiskolai tantárgy zsákutca, a tanulók eltengődnek rajt egy darabig, s ott, ahol már csak a falat ke/lene ledönteni, hogy a munka élvezetté, a fáradság szenvedéllyé váljon, megállnak. A Diákfélórának ezeket a falakat kellene döngetni. A serdülőt a nagy összefüggések érdeklik. Mi/yen a világ, hogy érvényesülhet benn ő maga." Németh László első rádióelőadását ennek a „legelhanyagoltabb" műsornak, a Diákfélórának szentelte, mely az Auróra köréről (Vörösmarty, Bajza, Toldy barátságáról, irodalmi működéséről) szólt. Kozma Miklóst 1935 februárjában a Gömbös-kormány belügyminiszterévé nevezték ki, őt Hável Béla követte a Rádió elnöki székében, aki ellenszenvvel viseltetett Németh László iránt. A Rádió Újságban is több cikk jelent meg ellene, főleg a Száz könyv sorozatot támadva. A Petőfi Társaság és a Rádió támadásairól ír A Művelődés reformja с tanulmányában: „Egy egész kis társadalom él abból, hogy a közönségnek nem kell a nemes: sajtóban, színházban, rádióban, moziban. Ezt a széttagoltságában is egységes társadalmat neveztem én el Arisztophanész után Felhőkakukvárnak. Felhőkakukvár madarak városa, melyet azért építettek ég és föld közé, hogy az istenek elől az áldozat füstjét elfogják, s kiböjtöltetve őket, maguk váljanak istenekké. Amikor ezt az elnevezést erre a tömeg és művészet közé fészkelődött társadalomra ráakasztottam, nem sejtettem, hogy néhány év múlva milyen éles csőrök vágják majd a szemem, arcom, testem abban a kis résben, mellyel összefüggő városukat egy helyen átütöttem. Amióta a rádiónál vagyok, megismertem ezeknek a csőröknek a dühét. Nincs semmi, ami ellen elkeseredettebben tiltakoznának ezek a madarak, mint a színvonal emelése ellen. A tömegeknek nem kell Kosztolányi, Babits, a tömeg nem akar tanodába járni." A sajtókirohanások, az igazságtalan támadások sora, műsorjavaslatainak semmibe vétele arra késztette Németh Lászlót, hogy — 1935. április 7-én Hável Bélához írt levelében — felmentését kérje: ,,Visszaemlékszem a Gellért szállóban folytatott márciusi megbeszélésünkre. Teákkor elmondtad nekem a rádióbeli szereplésemmel szembeni aggodalmaidat. Véleményed szerint én csak író vagyok, és nincs érzékem az erkölcsi és pedagógiai szempontok iránt, mely egy olyan vállalatnál, mint a Rádió, az előbbinél is fontosabb. Beszélgetésünkből azt kellett levonnom, hogy tevékenységem nézeted szerint a vállalat érdekeit veszélyezteti. Mivel más jelekből is azt látom, hogy helyzetem a vállalatnál megnehezült, e/határoztam, nem várom meg a következő figyelmeztetést és állásomról lemondok." 105