Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

N. Kiss István: A felszabadító háború és a parasztság teherviselése (A termelési és népesedési mutatók alakulása)

Összegezve, a Muraközi-uradalom esetében, amely a tőrök határ mentén feküdt, az 1638-ban összeírt népesség 1692-re elveszítette állománya 46 százalékát, amit a művelt terület 57 százalékának pusztulása kísért. 1720-ban, a regeneráció világosan jelentkező folyamata ellenére is, még mindig hiányzott a korábbi népesség 26 százaléka és a művelt földállomány 44 százaléka! A népesség feltöltődése a Muraközben jóval gyorsabb ütemű volt, mint az agrártermelés helyreállításának folyamata. Az Abaúj megyei Csereháti Járásról, amelyben igen sok kisnemes

22 lakott, 1696-ból, 1707-ből és 1709-ből maradt ránk összeírás. Tekintve, hogy az 1696. évi felvétel csak a jobbágyokra terjedt ki, míg a Rákóczi-féle összeírások a parasztságot, nemességet és vá roslakókat egyaránt számbavették, az egybevetésnél csak a jobbágyságot vettük alapul az öszehasonlítható 31 faluban. A jobbágy-famíliák száma Cserehát districtusban, 1696-1709 23 időpont 1696 1707 1709 901 család —sz á m összesei halott elköltözött _ _ 823 — — 1465 67 215 1183 A 17. század végéről 1707-re — a táblázat tanúsága szerint — a jobbágyság száma 43,7 százalékkal emelkedett, ami természetesen nem a reális demográfiai változást, hanem a két adófelvétel közötti különbséget mutatja a jóval hatékonyabb kuruc államapparátus javára. Rendkívül tanulságos viszont a népesség két éven belüli alakulása 1707-től 1709-ig, amiben már a pestis hatása is tükröződik. A név szerint azonosítható népesség 1709-ben 19,2 százalékkal kisebb, mint két évvel azelőtt! Ezt a lélekszám apadást a háború közvetlen és közvetett hatásával lehet indokolni (véres veszteség, migráció, járvány stb.). Csakhogy a valóságban a járásban megmaradt népesség száma még kisebb volt, ez a csoport csupán 901 családot tett ki, azaz a lakosság tényleges hiánya — 1465 helyett 901 — nagyobb: 38,5 százalékos/ Az 1709-i összeírásban ugyanis azokat is megjelölték, akik közben pestisben elhaltak, illetve a járvány elől más vidékekre menekültek. Az 1709-ben készült adólistán szereplő parasztság az alábbiak szerint oszlott meg: élő népesség pestisben elhalt a pestis elől elmenekült 901 család - 76,1 % 67 család- 5,7% 215család-18,2% 1183 család Összegezve a Csereháti járás 1707. évi lakosságából — 1465 család — 1709-re 901 a helyén maradt és 215 máshová menekült jobbágyfamíliát tudtak összeírni. Eszerint a két évvel korábbi népességnek csak 76,1 százaléka maradt életben, de azoknak is egyötöde más megyébe menekült; a ténylegesen helyükön maradt jobbágyok aránya mindössze 61,5 százaléka volt a korábbi létszámnak.