Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Wellmann Imre: Gazdasági élet Magyarországon a töröktől megszabadító háború idején
javukat feláldozták kifizetésére, csak hogy a katonai egzekúciótól szabaduljanak, még fiaikat е$ lányaikat is kénytelenek voltak a töröknek eladni, úgyhogy ezek a pogány hitetlenségre tértek át, s ha ebből sem jött ki elég fizetni való, a földre sújtott jobbágy kedves feleségét s édes lányát engedte át a katonáknak, hogy erőszakot tegyenek rajtuk, vagy adta el nekik, hogy végre valami nyugta legyen, amiből számtalan paráznáikodás, szüzek megrontása következett. Sa porciószer dék, ha ez sem volt elég, például Pest-Pilis-Solt megyében, még az anyák méhében fekvő gyer^ meket s az anyaállatok vemhét is megtaksálták, amint ez maguk bevallották. Ráadásul a Kamara tisztviselői minden porciófizetésen fölül fuvarozásra, ingyen munkára, pénz és más szolgáltatására szorítják katonai végrehajtással a földre sújtott népet, s ezáltal az egész lakosságot végső kétségbeesésbe döntik. Megsiratni való módon nem kevesen, a szerfölött nagy adót megfizetne nem bírván, elkeseredésükben fölakasztották magukat; mások előbb megölték feleségüket év gyermekeiket, úgy végeztek magukkal, amint az Trencsén megyében s Felső-Magyarországon i$ megtörtént. Ismét mások, nem akarván ilyen mérhetetlenül súlyos igát hordani, más országokba költöztek, pusztán hagyva otthonukat, ami tartozásukért a többiekre szabadította rá az egzekúciót. Valóban, a hallatlan adóteher 1683. óta 30 millió forintra nőtt, Erdélyt nem számítva^ s hogy mennyire megy ezenfölül a katonai kihágások okozta veszteség, csak az tudja, kinek tekintete előtt semmi sem marad rejtve. A korábban töröknek hódolt terület lakói egyértelműen vallják: 7 év óta többet kellett fizetniük, mint a török ellenségnek 100 esztendő alatt. Sőt nem kényszerültek a magyarok akkora terhet hordozni, mint most, amióta fölvették a kereszténységet. És amin valóban csodálkozni kell, ez nincs arányban azzal, mit a szomszéd tartományok viselnek, pedig Magyarország hadszíntér is, s adóval mégis nagyobb mértékben sújtják. Mindebből úgy látszik, mintha az lenne a szándék, hogy Magyarország teljesen néptelenné, vadállatok lakóhelyévé váljék. Pedig három s több évszázadon át a kereszténység oltalmazásában ontotta vérét, s vitézül küzdve megvédte a töröktől a szomszédos országokat. Mi mást tehetnek hát szerencsétlen lakói, miután feláldozták vérüket s utolsó javaikat — úgyhogy már nincs, amivel adózzanak —, mint hogy valami lélegzetvételért könyörögjenek, azért, hogy oly elviselhetetlen iga hordása után családjukkal legalább élniük legyen szabad, valamelyes nyugalomhoz jutva. Hiszen alig van nemzet a világon, melynek hasonló terheket kellene viselnie. 63 Annak hírére, hogy Lipót, az előző évi összegből 221.992,50 forintot elengedett, viszont az 1690/91-i téli kvártélyra újabb 2 milliót vetett ki az országra, jó egy hét múlva ismét „Memoriale"-t terjesztett eléje a nádor. így még nagyobb lesz a teher az előző évinél — hangoztatta —, a következő okokból. A Tisza mentén s rajta túl török, tatár tűzzel-vassal pusztít, ettől féltükben Bihar, Heves, Pest megye lakossága nagyobbrészt elmenekült, semmit sem tud fizetni, több mint 30 várrrfegye 1 krajcárt sem, Horvátország, Szjavónia s az újszerzeményi terület igen keveset vagy szintén semmit; a végváriakat újabb rendelet mentesítette a porciófizetés alól, így korábbi terhük a megyékre hárul. A császári sereg Magyarországra jött, megígért megfegyelmezése elmaradt, kénye-kedve szerint járt el, s ha téli szállást kell adni neki, az többre megy föl a contributiónál. A király ígért a vármegyéknek könnyítést, engedje el háta teher jelentős részét, mert különben, ő, a nádor, nem vesz részt az elosztásban, csinálják azt a hadbiztosok, hiszen a teljes összeget, s ez nem lehet a szándék, csak az egész nemzet végső pusztulása árán lehetne megfizetni. Ha a lakosok látják, hogy a terhet nem bírják hordozni, teljes kétségbeesésükben a még lakott részeket is pusztán hagyják. Lám, a török volt annyi belátással, hogy a sokat szenvedett részeken az adó felét elengedte, a Tisza s a Száva mente lakóinak pedig egyévi mentességet adott. 64 Esterházy megelőző felszólalását, mely éppoly kevéssé ért célt, mint az utóbbi, azzal kezdte, hogy csak évek munkájával, vastag kötetekben lehetne leírni, milyen kimerült, megrom* lőtt, elpusztult állapotba döntötte Magyarországot az immár 20 esztendeje tartó háborús világ. 67
