Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Wellmann Imre: Gazdasági élet Magyarországon a töröktől megszabadító háború idején
]mèg kevésbe tudott Jobbágyainak a falu házaiba költözött hadinép túlkapásai ellen védelmet nyújtani, mint azelőtt a megszálló császári zsoldosokkal szemben, fokozottan tűrnie kellett azt lis, hogy az ő regálé-jogait a tisztek gyakorolják. Kiszolgáltatottságában a paraszt kezdte a birto«ikost úgy tekinteni, hogy az nem is felsősége neki többé. Az említett prefektus jegyezte föl, feliháborodva, de ugyanakkor előre számítva arra, hogy majd csak megfizet a népnek ezért: „A jobbágyok azt mondják, ő nekik most urok nincsen. Ezekkel csaktűzzel-vassal kell bánny, a mely júr ide gyün, non est eliud remedium"; a halászok sem jelentkeznek kifogott zsákmányukkal, „de ha Isten kezembe keríti valamelyiket, elé gyönnek a vizák"" 50 A nemrég még szabadságában reménykedő, immár a végsőkig kiszipolyozott jobbágyot egyelőre a katonaság tartotta marlkában, dé a földesuraság alig várta már, hogy ő tehesse ezt. Mint hagyibrtokos is, ki megfosztva látta magát jövedelmei nagy részétől, maga Esterházy nádor, a Habsburg-ház törhetetlen híve egyre nagyobb elkeseredéssel tapasztalta a roppant [terhet, mellyel az idegen katonaságnak itt tartózkodása súlyosodott az ország népére. 1684. no- * Vember 8-án arra kérte Buonvisi bécsi nunciust, járjon közben az uralkodónál, hogy ha már elikerülhetetlen a téli szállásadás, enyhítsen a tervezett legalább 200 000 porció kivetésén, ami a Ikihágások nélkül is könnyen fölmegy 5 millió forintra, hogy a szerencsétlen nép teljesen végső kétségbeesésbe ne zuhanjon, mert nem tudja, képes lesz-e az ez újabb terhet hordozni. Ugyaniakkor, midőn 20 000 magyar tesz hadi szolgálatot — írta —, tavaly csak Alsó-Magyarország lakosságából 5 milliónál többet csikart ki a telelő katonaság, úgyhogy amikor a Lotharingiai Károly fővezér mellé adott 300 magyar vitéz azt hallotta: újból téli kvártélyadás fenyeget — amit Valóban nem tudom, miképp fog újra elviselni a lakosság —, mind elszökött, családjával s csekély ingóságaival szomszéd tartományokban keresve menedéket. 51 A következő tavaszon Gerhard György, ki nemrég Thököly, majd később Rákóczi oldalán játszott jelentős szerepet, panaszolta el a nádornak: „... valóban csak pusztulunk, Kegyelmes Uram, vérünket, velőnket valóban szíjják iaz quártélyozó hadak, halálnál is keservesebb állapotunk ... Éppen azt akarja ... a rajtunk quárítélyozó idegen nemzet, semmink se legyen, s táskát vegyünk az nyakukba, úgy hadakozhatnak pma holnap jó szerrel török ellen". 52 Látható ebből: semmit sem használt, hogy addigra, még a tél folyamán, magához Lijpóthoz, nagyobb nyomatékkal, ismételten fordult Esterházy. Azt reméltem — írta —, hogy a {tönkretett országot s a virágzó magyar népet mint más keresztény tartományok védőfalát kiragadják fenyegető megsemmisüléséből. Sajnos, a döntés ellenkező volt, úgy szólt, hogy az uraiikodó még nem akar könnyíteni a terhén. Mikor ezt tudattam a vármegyék itt levő küldötteivel, júgy nyilatkoztak, hogy ezt nem fogják, nem is merik jelenteni vezetőiknek, mert attól tartanak: ia megye arra szánja rá magát, amit a kétségbeesettek szoktak tenni: az ellenséghez menekül. íA német katonaság telelésére csupán Sopron és Vas vármegyére 6 000 és 7 000 porciót vetettek ki; ha egyre pusztán 5 garast számítunk, a ruhára fejenként adandó 2 forinttal együtt ez félesztendőre 720 000 forintot tesz, s hol van még, amit a katona elragad és erővel kicsikar? Mindenestül bizonyosan 1 milliónál többet kell a két megyének fizetnie! így a nyomorult lakosság kénytelen elmenekülni, üresen hagyva viskóit, minek következtében a hadinép azzal fenyeget, hogy a kastélyokra s a kúriákra tör, azokat fosztja ki, sőt már cselekszi is ezt. Mit várhatok hát mást, mint a magam és egész Magyarország elpusztulását, mikor is ez vadállatok lakta puszta erdőkből és hegyekből fog állni. Mi más következik ebből, mint hogy Felséged csak elhagyott erdőknek s hegyeknek lesz a királya? Csodálkozni kell ugyanakkor, hogy Felséged ausztriai tartományát azért, mert nemrég pusztította a török, 7 esztendőre kegyelmesen mentesítette szál- * lásadás alól, Magyarországra pedig, melyet ugyanolyan tűz emésztett és teljes romlás sújtott, nem tekint hasonló könyörületességgel. Ellenség és barát egy és ugyanazon ostorral sújt bennünket, amit ugyanis török és tatár hátrahagyott, a puszta életen kívül Felséged német katonasága 62
