Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Wellmann Imre: Gazdasági élet Magyarországon a töröktől megszabadító háború idején

gyei földre, Moldvába, a töröknek meghódolt peremvidékre, sőt végső elkeseredés még arra is rábírt egyeseket, hogy keresztény hitüket elhagyva mohamedánná váljanak. Efféle keserves elhatározásokra az adótehernél még inkább indított a katonai beszállásolás fenyegetése. Már maga a hadinépnek föltűnése riasztó hatással volt a lakosságra, a kvártélyt követelő idegen katonától meg egyenesen irtózott, mert amit tőle kellett tapasztalnia, nemzedékekre szólóan legfőbb rosszként égette bele magát tudatába. Hiába tiltotta meg az adópátens a zsoldosoknak, hogy visszaéljenek a szállás igénybevételével, s hagyta meg, hogy mindazt kötelesek méltányos áron megtéríteni (a porció megszabott összegében), amit szolgáltatnak nekik, s igérte meg túlterhelések kivizsgálását. Túl azon, hogy a hadinép zsoldjának kifizetése a bécsi udvar gyakori pénzzavarai, rossz szervezés, itt-ott hűtlen kezelés miatt sokszor akadozott, már az a tény, hogy maga a rendelet szükségesnek látta kitérni a túlterhelésre, nyíltan tanúskodott ennek sűrű előfordulásáról. Az idegen katona úgy jött be az országba mint ellenséges földre, s fegyverrel a kezében nem sokat teketóriázott: nemcsak szitkozódott, gorombáskodott, hanem erőszakoskodott, nem riadva vissza attól, hogy a hatalom eszközével magáévá tegye, amire szemet vetett. S hasztalan panaszolták be fölötteseinéha tisztek fedezték kihágásait, s ha mégis büntetést kellett róniuk rá, azt lehetőleg nem hajtották végre. Annál kevésbé, mert rendszerint maguk jártak elül rossz példával: a parasztot maguknak dolgoztatták, ingyen fuvarozásra kényszerítették, szárnyasait maguknak leöldösték, az állatainak téli tartására szánt szénafüvet s vetését lovaikkal lelegeltették, más kártételeket is elkövettek rovására, vámok szedésén fölül pénzt s más ajándékot követeltek tőle; az átvonuló csapatok legelő jószágát elhajtották, házába behatolva ládáját feltörték, ingóságait elragadták, prédáltak, fosztogattak, anélkül hogy a nép bármilyen jóvátételben, kártérítésben részesült volna. Azokról a sorozatos túlkapásokról, harácsolásokról, melyeket például Strassoldo tábornok, szatmári várparancsnok követett el a tiszamenti lakosság rovására, hiába készült terjedelmes jegyzőkönyv a károsultak százainak vallomása alapján, minden felsőbb felelősségrevonás elmaradt.

8 A katonaság önkényének kiszolgáltatott jobbágyok nemcsak védelemben nem részesültek földesuruk által, de többnyire azt is hiába várták tőle, hogy az egy-egy portára kivetett nehéz terhet előírás szerint megfelezi velük, a 40 forintból 20-ata magáéból fizetve. Ő többnyire már annyiban is tehetetlennek bizonyult, hogy az idegen katonaság túlkapásaival szemben tőlük nyomorgatott jobbágyainak elégtételt, vagy akár csak valami könnyebbséget tudott volna szerezni. Az 1681 -í országgyűlésen a rendek tele voltak panasszal, hogy a német zsoldosoktól eredő elnyomás nem csupán a földre sújtott parasztságra, de a nemességre is súlyosodik az ország romlásával a tisztek törvénysértő erőszakosságai következtében: rátörtek a földesúr udvarházára, ott ingyen kvártélyt követeltek, őt dolgozásra- fogták, verték, fogságra vetették, rajta nemegyszer halálos sebet ejtettek, sőt még életétől is megfosztották. így ő az ellen is vajmi kevés sikerrel tiltakozott, amikor őt közvetlenül megillető jövedelmeket eltulajdonítottak: tisztek halászóvizet, rekesztő halászat berendezését, pusztát maguknak foglaltak, kocsma, mészárszék, malom, vámszedés jövedelmére rátették kezüket, vagy önkényesen csapszéket, húsmérést rendszeresítettek a maguk hasznára. Túl azon, hogy a nemesség elvi síkon nem akart beletörődni sarkalatos adómentességi kiváltságának félresöprésébe, nem is tette könnyűvé számára, hogy a porciók fizetésében kellő részt vegyen, amikor a hadinép erősen korlátozta a jobbágyaitól várt szolgáltatásokat, s ugyanakkor kisajátította vagy szűkre szabta egyéb jövedelemforrásait; még azt is megtette, hogy olcsó árat rendelt fizetni az eladásra szánt termeivényeiért.

9 Megnehezítette a nemesség egy részének helyzetét az is, hogy a Kollonich által igen kiterjesztett konfiskációk során megingott anyagi biztonsága: gyakran nemcsak értékes ingóságai mentek veszendőbe, de létalapját jelentő birtokait is ez a sors fenyegette,

10 annál is inkább, mert az udvarhoz hű másik rész fokozott mohósággal tört birtokszerzésre. Míg a parasztságot a „porciós világ" sújtotta 43