Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Vass Előd: A szécsényi szandzsák helyzete a török mühimme defterek alapján 1663–1685 között

helységei szerint is Szécsény, Kékkő, Gács, Losonc és Divény környékére terjedt ki.

14 Szécsény 1663. évi újrahódoltatása idején ezt a korábbi szandzsák területet a törökök nem tudták visszaállítani. Ezért Szécsényt és környékét a korábbi szandzsák hagyományai alapján a hatvani szandzsákbégek vették át, de címükben jelezték illetékességük kibővülését. További magyarázatul szolgál még két török mühimme defterben szereplő feljegyzés. Az egyik, az 1665 április középső harmadában kelt magas rendelet az egri beglerbég pasának parancsolja meg, hogy mivel a szécsényi vár lovas agái, várnagya (dizdár) és az említett szandzsák alajbégje megbízottuk (muhbir) útján azt jelentették a nagyvezér táborába, hogy a felgyújtott Szécsény várát újból fel kellene építeni s ehhez megfelelő mennyiségű építőanyagot kérnek. Részletesen felsorolják igényüket s ez egyúttal a szécsényi vár remek leírása is: a vár belső és külső tornyához 10 ezer palánkkaró, négy oldalához 5 ezer sorompókaró, s alapzatához belülről 4 ezer őrálló deszka, a vár belsejében elégett híd újjáépítéséhez egy ezer bálványfa és 4 ezer híddeszka szükséges. A négy oldalon kiásandó várárokba, minthogy ennek nyársul szolgáló karói nincsenek, s nyárs céljára elegendő karó kell, továbbá a tornyokban lévő ágyúk alá 500 bálványfa és ezer deszka. Végül pedig ezek beszállításához megfelelő számú szekér és közmunkás szükséges. Miután mindezeket, illetőleg beszerzésükre vonatkozólag rendeletet kértek, így most a nagyvezér megparancsolja, hogy az egri beglerbég pasa tudomásával Hizir llyas napig (április 24) mindent beszereztessenek és a vár kijavíttassák.

15 Ha a fenti magas parancs keltezését összevetjük Iszkender bég belső ismert levelének Hatvanban 1665 február 12-én kelt datálásával, láthajtuk, hogy az miért történt. Két évvel az elfoglalása után sem történt meg Szécsény teljes újjáépítése. A másik magas parancs, 1672 szeptember 4—14 között kelt és idevonatkozó részlete szószerint így fordítható le: „Eger defterdárja, Ahmed, akinek méltósága növekedjék!, felséges udvaromba levelet küldvén, mivel Fülek szandzsákjában, Diviny náhi jajában 7500 a kese összeggel feljegyzett, Tiszovnyik nevű falut fejadó összeírásában a felséges hász-birtokomon összeírták, s jelezte, hogy az összesített defterben (idzsmál defter) Novigrád szandzsákjából egy Kurd Ali nevű kérelmezd Nagycsalomja nevű zeamet-birtokból, visszautasításom ellenére, nevezett Tiszovnyik nevű falut a hivatalos átadás nélkül elfoglalta ..."

1б Már az isztambuli udvarban keltezett parancs szövege szerint tehát bizonyított, hogy a korábban az egykori szécsényi szandzsákhoz tartozó Diviny környéke, törökül náhijéje, 1672ben a csak a török kincstár számadásaiban létező Fülek területéhez tartozott. Fülekben és egykori területén magyar őrség volt, de a korábbi területet a török Egerből adóztatta a magyar őrség jelenlétében is. Ez az 1672. évi magas parancs még megmutatja, hogy Nagycsalomja akkor már Nógrád várához volt csatolva, mivel a törökök 1663-ban Nógrádot Szécsénnyel egy időben elfoglalták, s ott a korábbi, 1594 előtti szandzsákszékhelyet valóban újjáélesztették. Nyilvánvaló, hogy az újonnan megszervezett nógrádi szandzsákhoz került 1663 után, Balassagyarmat környéke is, tehát majdnem Szécsény nyugati határáig a budai eyaletbe tartozó nógrádi szandzsák birtokolta a magyar falvak adóit. Ezek a mühimme defterekben lévő egykorú feljegyzések Szécsény 1663—1685 közötti helyzetét a másodszori török uralom ideje alatt, már differenciáltabban mutatják be.

17