Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Petneki Áron: SACRE EREMUS. A szécsényi ferences templom stallumainak ikonográfiájához
Petneki Áron SACRA EREMUS A SZÉCSÉNYI FERENCES TEMPLOM STALLUMAINAK IKONOGRÁFIÁJÁHOZ A szécsényi ferences templom szentélyének két oldalán egy-egy stallumot, szerzetesi padsort láthatunk, mindegyikén két sorban 6—6, összesen 24 ülőhellyel. Egykor a szerzetesek kórusimáinak helyéül szolgáltak, később felkerültek az orgona karzatra, majd onnan újabban ismét eredeti helyükre. A műemléki topográfia adatai szerint Oszler Liborius ferences asztalos testvér munkáját dicsérik. 1 Oromzatukon egy Krisztus, illetve Mária kép látható áttört szalagfüzérek között, a felső sor üléseinek háttámláit, illetve az alsó sor mellvédjét remetéket ábrázoló képek díszítik, a szent remeték tetteit magyarázó latin nyelvű disztichonokkal. Hogy a két padsoron kívül valószínűleg még volt egy másik stallumpár is, bizonyítja, a templom orgonakarzatán felakasztott két másik festmény, illetve a jelenleg az oratóriumban található gyóntatószékre másodlagosan ráapplikált két hasonló festménytábla is, amely szervesen hozzátartozik a stallumok festménysorozatához. Az eredeti helyükön lévő képeken ábrázolt alakok a baloldali stallumsor esetében balról jobbra, a jobboldali esetében pedig jobbról balra, tehát mindenképpen az oltár felé tekintenek. Ezt azért is érdemes előrebocsátani, mert ez a magyarázata annak, hogy a képek festője, akit a topográfia Gergely Ferenc személyével azonosít 2 , ennek megfelelően használta az előképeket eredeti vagy fordított helyzetben. A baloldali stallum felső hat képe a szerencsétlen sorsú, s a krónikás hagyomány szerint remeteségbe vonult Salamon magyar királyt, az augsburgi születésű Gualfardust, János remetét, Éliást, Zoerárdot, a Nyitra melletti Zobor hegyi remetét, (aki a nagyböjtben nem aludt és csak 40 szem dión élt), és Ábrahám remetét ábrázolja. Az alsó sor alakjai: Vulmar, Or, Zénó, Egyed, Ciomus és Chariton. A jobboldali stallum felső sorának első alakja Szent Jeromos, majd Balázs, őt Vilmos, Aquitánia hercege, Nagy Károly hadvezére, utóbb bencés szerzetes követi. A másik három remete Efrém, Liebhard, és Appolonius. A mellvéd alsó képei Szávát, a palesztinai szerzetesség megalapítóját (Mar Sába), Didymust, a nitriai remeteközösségek alapítóját, Ámont, a szíriai Malchus remetét, a karthauzi rend létrehozóját, Brúnót, valamint a legenda szerint a delfin hátán lovagló Martinianust ábrázolják. A kóruson lévő két kép egyikén Guido remete látható, aki valószínűleg nem is annyira a szentéletű pomposai apáttal (+ 1046), hanem a feliratból következtetőén a ma inkább a szolmizáció megalkotójaként ismert Arezzoi Guidoval azonos (+ 1050), aki Ravenna mellett halt meg a kamalduli remeterend apátjaként. A másik kép ábrázoltja a Beatus remete (+ 112 a legenda szerint), a későbbi Svájc védőszentje. Az oratóriumban lévő gyóntatószék tábláin Cirjék vagy Quiriacus, illetve a dalmáciai Iván remete képe fogad. A festmények állapota ma igen rossz, csak néhány utal a képek eredeti szépségére. A többszörös átfestés, pontosabban szólva átmázolás eredményezhette, hogy a műemléki topográfia munkatársai „falusias jellegűként" írták le. Pedig a szécsényi stallumok mind festményeik grafikai előképeivel, mind kelet-közép-európai párhuzamaival azt bizonyítják, hogy szerves részei egy nagyobb európai mentalitástörténeti folyamatnak. Azt már a topográfia is megállapította, hogy a festmények „egy régi könyv réznyomatai után" készültek. A grafikai előképeknek a festészetben játszott szerepével ez a rövid előadás nem hivatott foglalkozni, mindenesetre csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy a XVI. század végétől elsősorban a németalföldi rézmetszetek kifejezetten kereskedelmi árucikként egész Európában, sőt azon kívül is elterjedtek. A szécsényi stallumképek mintájául Jan Sadeler I. (1550— 1600 körül) és testvére, Rafael Sadeler I. (1555—1616) németalföldi rézmetszők Martin de Vos 208
