Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Soós Sándor: „... a búcsújárások meg nem szűnnek.” A barokk búcsújáróhelyek sajátosságainak kialakulása a XVII. századi Magyarországon. Adatok a búcsújáróhelyek jövedelemforrásaihoz

I. A búcsújáró templomok és a hozzájuk tartozó rendházak fönntartására, fejlesztésére szolgáló adományok Az újonnan alapított templomok, rendházak, s az ezeket gondozó szerzetesek számára diapvető fontosságú volt az ellátásukat biztosító ingatlanok mielőbbi birtoklása. Ezt jól tudták az adakozók is, ezért nem meglepő, hogy az újonnan alapított templomokat egy ideig elsősorban ingatlanokkal és a szükséges élelmiszerekkel látjdk el. Ha egy templom búcsújáróhely lesz, akkor is lejátszódik ez a folyamat, de kiegészül az ajándékozás köre olyan szakrális tárgyakkal, amelyekről majd később lesz szó. A XVII. századi anyag vizsgálatából kitűnik, hogy ha egy templom már a középkorban megkapta az ingatlanokat (mint pl. a soproni búcsújáróhelyek, Zágrábremete, Sopronbánfalva stb.), akkor a XVII. század folyamán elsősorban más jellegű adományokat kapnak, s ha ingatlanok ajándékozása újra megjelenik a forrásokban, az főleg a török kor és a vallási megosztottság okozta rombolás és átrétegződöttség miatt történik. Természetesen az ajándék az ajándékozó anyagi, társadalmi helyzetétől függ. A szegényebbek csak kisebb értékű szakrális, fogadalmi és hálaadó tárgyakat adhatnak, számukra az ingatlanok adományozása lehetetlen, esetleg pénzzel, élelmiszerekkel támogathatták a kolduló rendeket. A XVII. században már elég sok új épület emeléséről, s főleg sok belső felújításról, díszítésről tudunk, amelyek a török hódítással, a protestantizmussal, a rekatolizációval s az ezt követő kegyhely képződéssel függnek össze; a régi búcsújáró helyeket felújítják és számos új szakrális központ jön létre. Ez a folyamat majd a XVIII. században teljesedik ki igazán, ami az adományok jellegében is változást hoz, hiszen a szakrális, fogadalmi és hálaadó tárgyak jelentősége döntően megnő. Sajnos napjainkra ezekből csak nagyon kevés maradt meg, mert II. József rendeleteinek végrehajtása a magyar kultúrtörténet érdekes és fontos emlékeit semmisítette meg. Л Ingatlanok ajándékozása: Föld: Szvetice főbirtokát Tersachki Katalin adományozta, ez a Breznik majorság volt, néhány föld és szőlő.

38 1646-ban Veresmarti pozsonyi kanonok Nagyudvarnok és Küzd között adott 40 hold földet. 1654-ben Hatvány Lajos hidegkúti szántóföldjét hagyta a máriavölgyi pálos kolostorra.

39 Birtok: „ ... 1666-ban Répás János a neki 100 tallérért elzálogosított detki birtokot hagyta a gyöngyösi ferenczrendűekre oly feltétellel, hogy ebből fizessék a szentolvasó oltártársulathoz tartozó 10 tallért, a két ájtatos társulatnak adjanak 10-10 tallért és a Szentolvasó-oltárnak még 10 tallért."

40 Rét: 1638-ban Psareveczky György Grinaván adott rétet a máriavölgyi kolostornak.

41 Mórocz István a szentantali ferenceseknek adta Kendellő nevű rétjét, amely később az illésházy uradalomhoz került, s helyette évenként szénát kaptak.

42 Szőlő: A máriavölgyi kolostornak 1638-ban Psareveczky György a Grinaván három szőlőjét, 1671-ben Lipcsák György plébános stomfai, Valtinger plébános récsei, 1673-ban Kapus Éva Rozina dévényi, 1689-ben Kossovics Tamás a grinavai Vashegyen (Aizenberg) szőlőjét adta.

43 Telek: 1692-ben a király négy telket adott Nasicz ferences búcsújáróhelynek.

44 Majorság: Tersachki Katalin Szvetice részére ajándékozta a Breznik majorságot.

45 Esterházy Pál a boldogasszonyi templomhoz építtetett kis majort.

46 Falu : 1692-ben a király a teljes Ribnyák nevű falut adományozta Nasicznak.

47 Ház: 1638-ban Psareveczky György Grinaván kőházát, 1655-ben Magyari Mihály bezenicei plébános 1200 forint értékű győri házát adta a máriavölgyi kolostornak.

48 196