Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Buza János: A szpáhi-birtokosok és a majorsági gazdálkodás
A puszták bérleti díja fejében felvett készpénz mellett esetleg dézsmát követelt a határ nasználóitól, az utóbbit a felső-tárkányia к vallomása igazolja: „Mostan, hogy valahol követhetünk földet, tavasznak valót, abból is az tizenötödit kiveszi." 85 Ez esetben a szpáhi ismét a magyarországi gyakorlatot követte, ugyanis a pusztákon vetett árpa és zab után tizenötödöt szedtek az autonóm módon dézsmáló kecskemétiek is, sőt ezt a „régi jó szokásra" való hivatkozással tették. 86 A szpáhik gabonatermesztő majorkodtatását vajmi kevéssé ösztönözhették az értékesítési lehetőségek. Az Oszmán Birodalom hadjáratok idején Magyarországra vezényelt hadserege nagy fogyasztó volt ugyan, de a több tízezres hadinép ellátását államilag maximált felvásárlási áron a parasztnép nyakába zúdították, fizettek a beszállított gabonáért, de a felvásárlási árak mélyen a piaci árak alatt maradtak, a szállítási költség címén folyósított térítés pedig a tényleges szekérbérnek töredéke volt csupán. 87 A harci zaj elültével beköszöntő békésebb években pedig — különösen akkor, ha az időjárás kegyesnek bizonyult —alacsonyak voltak a gabonaárak, s a szpáhi nem szállíthatta volna potenciális fölöslegét a királyi Magyarország területére, mert ellenség volt, aki önállóan más termékekkel sem kereskedhetett a hódoltság határán túl. További vizsgálatot igényel többek között az, hogy a szpáhiknak módjukban állt-e egyáltalán a majorsági üzem egyéb tárgyi feltételeinek kiépítése? Megteremthették-e azt az irányító és munkára kényszerítő apparátust, 88 amely abban az esetben is mozgatta volna a majorsági gazdálkodás gépezetét, ha a bizonytalan ideig birtokló birtokost a katonai kötelesség a hadszíntérre szólította? A szpáhik itt-ott felbukkanó majorkodtatását — tekintettel arra, hogy tényszerű bizonyítékok vannak rá — nem lehet kategorikusan cáfolni. Nyomatékosan szeretném azonban hangsúlyozni, hogy e majorkodtatás csak elvétve lehetett árutermelés, ha szántás-vetésre, aratásra és nyomtatásra szorította a szpáhi a falu népét, akkor ezt elsősorban öne Ilátási célból tette, s alkalomadtán az ekét adni nem tudó, vagy nem akaró parasztnéppel meghatározott mennyiségű termékjáradék beadásában, helyenként pedig pénzjáradékban egyezett meg. Amennyiben a későbbiekben sor kerül a paraszti vallomások történeti statisztikai feldolgozására, nagy a valószínűsége annak, hogy a szpáhi-birtokok többségének járadékszerkezetén belül a pénzterhek kerülnek az első helyre, ezt követik a termékjáradék változatos fajtái, s a munkajáradék — nem véletlenül — az utolsó helyre szorult. A ,szakadatlanul", illetve „szünet nélkül" végzett, vagy éppen „száma nincs" módon követelt gyötrelmes robotból nem következik szorosan a szántás és a vetés kötelezettsége, 89 a föld népe ezekbe a közelebbről meg nem határozott munkákba a „császár mívét" is beleérthette, az utóbbi időnként — például Érsekújvár elfoglalása 90 után — a legsúlyosabb, igaerőt sorvasztó, és embert pusztító teherré vált ott, ahol pénzben nem válthatták meg. 91 Bárhol is essék szó a szpáhik majorsági gazdálkodásáról, belőle bízvást következtethetünk a robotra; megfordítva azonban már óvatosabban kell mérlegelnünk, mert a munkajáradék miatti panaszokból nem származtatható le egyenesen a szpáhik majorkodtatása. A szpáhik sem térben, 92 sem időben nem általános majorkodtatása láttán arra az álláspontra helyezkedhetünk, hogy a hódoltsági piacokon áruba bocsátott gabona túlnyomó többsége a parasztgazdaságok terméke volt. Más kérdés az, hogy a parasztság által értékesített gabona nem volt mindig tényleges felesleg, a hódoltság utolsó évtizedeinek, mondhatnók úgy is, hogy a Köprülü-időszak megemelt állami terhei 93 a szpáhik pénzjáradékával együtt néha a parasztság szükséges termékét is piacra vitethették. A szövegben és a jegyzetekben említett számos Bars, illetve Gömör megyei helységnév megkeresése gondot okozhat, ezért megkísérlem — remélhetőleg nem túl sok hibával —azonosításukat. 94 17
