Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Iványi Emma: A „Magyar Einrichtungswerk”
menye a pozsonyi bizottsági tervezet ismeretében. 12 Mayer osztrák történész 1689-re teszi a nádori felterjesztés keltét, tévesen, mert hozzászólásnak tartja a már elkészült Einrichtungswerkhez. Egyébként — bár a nádor szerinte túlzottan rendi felfogású felterjesztéseit mindig elmarasztalta — ezzel igen elégedett, igen jelentősnek tartja. 124 Szekfű Gyula elismeréssel ír a tervezetről, mint ami magyar szellemben abszolutista, kiemelkedik a rendi szűk keretekből, de sajnálatos módon a bécsi abszolutisták ellenállásába ütközött. Szekfű sem említi a pozsonyi bizottsági tervezetet, pedig később a bécsi kormány és az Einrichtungswerk-bizottság erre adott választ, nem a nádor egyéni felterjesztésére. 125 A jogtörténészek közül Bónis György Szekfüvel egyetértően értékeli a felterjesztést. Elsősorban a jogszolgáltatással kapcsolatos részével foglalkozik. Kiemeli a magyar törvények egyeztetésére és a bíróságok megújítására tett, rendi keretekben nézve modern javaslatát. Ő az, aki, ha röviden is, de megemlíti az 1688. évben Pozsonyban működő magyar bizottságot, mint amely a nádor tervezetét kibővítette, de a bizottságnak csak létezéséről tud. 126 Jánossy Dénes Bónis művével egybehangzóan mutat rá az akkori jogszolgáltatás súlyos hibáira és a reform szükségességére. Ezzel kapcsolatban említi Esterházy Pál nádor országrendezési javaslatát. 127 A fent említett szerzők szinte valamennyien nagy elismeréssel adóztak a felterjesztés ama részének, amely a magyar törvények ellentmondásainak kiküszöbölésére tett javaslatot. Sőt, ezt tekintették legmodernebb gondolatának. Ám a nádor világnézetével a törvények reformja nem volt ekkora összhangban. A törvények felülvizsgálása, ún. koncentrációja helyes gondolat, de megvalósítása bécsi szellemben történt volna. A király és a bécsi kormány erre vonatkozó kívánságát a nádor tervezetében megemlíti, de csak egy másfél sorra terjedő mondatban. Már nádorrá választása előtt, 1680-ban is egy pozsonyi gubernium felállítása s a bíróságoknak ott való egyesítése útján kereste a megegyezés és kibontakozás lehetőségét. 128 De mint közvetítő 1688-ban nem zárkózhatott el az elől, hogy a király erre, tudniillik a törvények reformjára vonatkozó reformtervét meg ne említse a rendek előtt. A pozsonyi bizottság pedig, a nádor jelenlétében, sőt elnöklete alatt a leghatározottabban visszautasította a törvények megváltoztatásának szándékát. Nem azért, mert nem lett volna szükség rá, hanem mert Bécs központosító kívánsága volt s megvalósítása esetén kedvezőtlen változásoktól tarthattak. Esterházy Pál a magyar kancellária átalakításának szükségességével egyetértett, elfogadta erre vonatkozólag a később az Einrichtungswerk-ben is megtalálható gondolatokat. De ő már nem egyházi, hanem világi kancellárt kívánt s ez a kívánsága teljesült is, a Rákóczi-szabadságharc idején — és nyilván hatása alatt — 1706-ban, amikor I. József lllésházy Miklóst nevezte ki magyar udvari kancellárrá. 129 Hasznos, de e helyen nem megoldható feladat volna összevetni a nádori és pozsonyi bizottsági tervezetet az Einrichtungswerk-kel. Sok eltérést, de elég sok felfogásbeli egyezést is találnánk. Példaképpen felhozható az adókérdés. 130 Az Einrichtungswerk szerint a visszaszerzett területekkel kiegészült országban is túlságosan magas volt az adó, tűrhetetlen a főleg az adóbeszedés terén tapasztalható, nagyszámú katonai kihágás. Kollonich súlyos vitába bonyolódott a katonaság ellátásáért felelős akkori bécsi főhadbiztossal, Caraffa Antal tábornokkal. Ezután szervezték meg, az adó egyenletesebb felosztásának reményében, a nádori kon kurzust. Kollonich a klérust tartotta az ország első, leginkább megbecsülendő és legáldozatkészebb rendjének. Azt nem tudta elérni, sem ő sem a bécsi kormány, hogy a nemesség állandó adó vállalásával osztozzék a terhek viselésében. A társadalmi osztályok közül főleg a nemesekkel és a főurakkal állt szemben, így az Einrichtungswerk-ben többször olvashatunk ezek gőgjének és túlhatalmának megtöréséről, ennek lehetőségeiről és szükségességéről. Rokonszenvet mutatott a parasztsággal és a polgársággal szemben. Előbbi megnyerését, súlyos terheinek enyhítését sürgős fefadatnak látta, utóbbitól pedig az ország gazdasági felvirágoztatását remélte, ugyanak171