Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
†Benczédi László: Kollonich Lipót és az „Einrichtungswerk”
KOLLONICH LIPÓT ÉS AZ „EINRICHTUNGSWERK Előadásom címe — „Kollonich és az Einrichtungswerk" — mindkét tagjában a magyar történetírás egy-egy régi adósságára hívja fel a figyelmet: 1. nincs magyar szerző által írt Kollor nich-életrajzunk — 2. mind a mai napig nélkülöznünk kell az Einrichtungswerk (a továbbiakban rövidítve: EW) szövegkritikai kiadását. Ami az első adósságot illeti, gondunkon nem sokat segít, hogy Joseph Maurer osztrák történész csaknem száz éve, 1887-ben Innsbruckban már megjelentetett egy Kollonich-életrajzot. Nem segít — éspedig elsősorban nem azért, mert a szerző osztrák volt, ami természetesen meghatározta a felkutatott forrásanyag természetét, s befolyásolta értelmezését. Hanem főleg azért nincsen a segítségünkre ez a kötet, mert Maurer életrajza már a maga korában is furcsa, kiegyensúlyozatlan, aránytalan alkotás volt — hatalmas történeti ismeretanyaggal egyfelől, de a problémamegfejtő, módszeres és elemző történeti gondolkodás, az elrendezd képesség teljes hiányával másfelől. így Acsády Ignác joggal jegyezte meg már 1888-ban, a Budapesti Szemlébe írt recenziójában, hogy Maurer biográfiája a benne foglalt óriási anyag ellenére nem sokkal több, mint „az életrajzi adatok végtelen halmaza", fontos és jelentéktelen tények össze-vissza vegyítésével, kapcsolat nélküli adatok, töredékes számok felsorakoztatásával. Mint ahogy arra is találóan utalt Acsádi, hogy az életrajz talán legfontosabb kérdéseinek megválaszolását Maurer valójában Kollonich majdani biográfusára hagyta. Második nagy adósságunk, mint említettem, az Einrichtungswerk szövegkritikai kiadása. Ennek munkálatait a Fontes-sorozat számára a két világháború között eredetileg néhai Baranyai Béla alkotmány- és jogtörténész, debreceni egyetemi tanár végezte, de a munka befejezését megakadályozta a második világháború. A szerző maga légitámadás áldozata lett, kézirata pedig — az EW szövegközlő részében jórészt már tördelt nyomdai levonatok formájában — egészében befejezetlen, töredékes maradt, s jelenleg is Csipkerózsika-álmát alussza. Rátérve már most tárgyam érdemi részére, aligha vonható kétségbe, hogy a teljes címén „Einrichtungswerk des Königreichs Ungarn" azaz A magyar királyság berendezésének műve című tervezet a XVII. század végi, török alól felszabaduló Magyarország történetének egyik kiemelkedő és nagy jelentőségű forrása, amelynek ismerete és elhelyezése szinte megkerülhetetlen a korabeli történeti fejlődés vonulatai közötti tájékozódásban. Az 1688 júliusában megkezdett és 1689 november közepére befejezett vállalkozás több száz fólión át, öt nagy fejezetre tagolva tárgyalja a tervezet készítői szerint Magyarország előtt álló legsürgetőbb tennivalókat. Ezek a következők: az iustitiarium, másként iuridica (azaz igazságügy), ecclesiasticum (egyházi ügyek), politicum, militare (hadügy) és camarale (gazdasági-kamarai ügyek). Ebben a keretben az EW-be foglalt reformjavaslatoknak csupán egy erősen szelektált, címszószerű és taxatív felsorolására vállalkozhatom. Ilyen fontosabb ajánlatok: a magyar kancellária és a jogszolgáltatás racionális és a török kiűzése utáni új helyzethez igazodó átszervezése, a perrendtartás osztrák mintájú reformja, a nemesség igazságszolgáltatási előjogainak korlátozása, a nem nemesek jogképességének elismerése, a mezővárosok kivétele a vármegyék hatalma alól (hogy ti. lakói szűnjenek meg pusztán fallal körülkerített parasztok lenni), az adórendszer egységesítése (portánként évi 36 forint állami adóval), a nemesi javak megadóztatása, a földesúri robot heti 3 napban való rögzítése, az állami adókivetés és behajtás kivétele a hadi komisszáriusok kezéből és átengedése a vármegyéknek, impopuláció, azaz a török után „üresen" maradt országrészek új telepítése, a hitelügyek rendezése, telekkönyv felállítása, ipar, közlekedés, szállítás, kereskedelem, állattenyésztés fellendítése, nemesi vámmentességek eltörlése, gimnáziumok és akadémiák felállítása, 153