Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Oborni Terén: Nógrád megye haditerhei a felszabadító háborúban

Oborni Teréz: NÓGRÁD MEGYE HADITERHEI A FELSZABADÍTÓ HÁBORÚBAN Nógrád megye földrajzi helyzetéből adódóan a török uralom alatt szinte mindvégig ki volt téve a végvidékeket sújtó állandó csatározásoknak, határvillongásoknak,'a török és magyar portyázok rablásainak. Különösen a felszabadító háború alatt volt színtere komoly harcoknak és különösen ekkor nehezedett súlyos teher a hadsereg ellátásában részt vállaló vármegyére. Dolgozatomban megkísérlem felvázolni, hogy Nógrád megye milyen módon és milyen mértékben vette ki részét a felszabadító háború kezdeti éveinek terheiből. Mit tett a vármegye nemesi önkormányzata és népe az évszázados török uralom felszámolására indított harc sikeréért. 1683 nyarán, amikor Thököly a török támogatására csapataival Bécs alá vonult, a megye lakosságának igen nagy részt kellett vállalnia az élelmezés, fuvarozás és katonai szolgálat terheiből, minthogy Nógrád egyike volt a Thököly uralma alatt álló 13 felső-magyarországi vármegyének, s azonkívül a törökellenes felszabadító háború megindulásával fontos hadvonulási terület lett. 1683 őszén Bécs felmentése és a párkányi csata után nógrádi részekre ért a harc. Sobieski az Ipoly völgyén átvonulva novemberben elfoglalta Szécsényt és Hollókőt. (Szécsény visszafoglalásáról részletes és pontos ismereteket nyújt Pálmány Béla tanulmánya, in:Szécsényi Honismereti Híradó 1983/2. sz. 53—71. p.) A Sobieski vezette lengyel csapatok végighaladva a megyén, jókora pusztítást vittek véghez a falvakban. Ugyanez mondható el az őket követő német hadakról is. A folyamatosan be-betörő törökök sem voltak kíméletesek. A pusztulásról így vélekednek maguk a falvak lakosai egy 1689-ből származó tanúvallatási jegyzőkönyv bizonysága szerint: „... 1683 esztendőben a midőn tudniillik Bécs alá ment a Pogányságh, mindjárást akkor kezdet pusztulni a Cserháton lakos szegénységh nevezet szerént ezek Kökényes, Hihalom, Palotáshatvan, Dengelegh, Tárcsa, Jobbágyi, Szántó, Leörénczy, Heréd, Kalló, Kürtt neveő Faluknak minden marhajokat elhaitván ... mindazonáltal Bécs alól a Pogányságh ismét alá nyomokodván az után a Lengyel a ki még meg maradót volna is ezen Szirák, Bér, Bujákfalva, Ecsegh, Csecse, Szeöllős, Bárkány, Verebély, neveő Faluk- lakosinak marhájokkal együtt el haitotta, ugy ismét az midőn az Kereszténységh Budát megh szállotta volna annak alkalmatosságával itt Hatvannál feküdvén táborban a Pogányságh s fel alá járván sákmányra a jobbágyi templomot felverte s abban talált minden gabonájokat portékájukat elhordatta Ezekre nézve az Emberek másfél esztendő forgása alatt egyszeris másszoris elszéletenek ,.."

1 A többi tanúktól pedig — akiknek nevei: Izsák Pál, Tánczos Farkas, Kanyó Balázs, JaкаЬ András — megtudhatjuk, hogy a lengyelek elmenetele után, lévai lovas és gyalogos seregek, valamint korponai hajdúk törtek rájuk, hajtották el állataikat. Naponként pusztult el az egész Cserhátvidék. S amidőn a török egészen Széesényig becsapott, sok helyet pusztán kellett hagyniuk. Sokan menekültek Patára, Pásztora, Gyöngyösre. Eszterházy Pál nádor 1683—84-ben többször is hirdetett általános felkelést. 1683 őszén, majd a következő év tavaszán is érkezett a megyéhez az insurrectiot megparancsoló és sürgető leirat. A nádor elérkezettnek látja az időt a végső küzdelemre:,, ... most lévén ideje egyszer, hogy az Pogány Igáiból, melly alatt eddigh sok ínséget szenvedtünk Országostul föl szabadullyunk s azzal réghi szabadsághára jusson Nemzetünk ... s mivel Kegyelmes Urunk eö Fölséghez szándéka is az, hogy szegény hazánknak határait kiterjesztvén, az Pogányságot az Magyar Coronához tartozandó országokbultellyességgel ki irtsa, s a végre más Körösztény Nemzetekbül álló erős és számos hadait már meghis indította..."

2 134