Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Fenyvesi László: A Duna-mellék és a Kiskunság pusztulása Buda ostromai idején (1683–1687)

Sietséggel mingyárt az parochiába, 5 Minden ruhájokat horgyák az ládákba. Némelly csak kinn hadgya penig az udvarba, Minden jószágokat betakartak abban. Zokogó sírásra de fordula igyunk. Mert sóhajtást hallunk, valamerre megyünk. Mivel az németek fegyveressen médgyünk,

56 Végső pusztulásra sietnek ellenünk. Az magunk szekerét ökreinkkel egyben. Udvarunk elejbe állították éppen.

57 Tetézve megrakták, nem volt ez külömben. Kímélést nem töttek semminemű rendben. Itt az acclésia úgy megpusztíttatott, Kanna, pohár, tányér mind elprédáltatott. Asztali ékesség csak lóra rakatott, Szemeink láttára tőlünk elhordatott.

58 Hogy az rablás után mesztelen hagyattunk. Az Angyalinói szigetbe szalattunk.

59 Magunk s cselédünkre volt legnagyobb gondunk, Minden házi eszközt az varason hattunk. Az nagy éhség mingyárt ott meg környékeze, Mert némely közzülünk két hétig sem f őze. Szomorodott szívvel javain könnyeze, Az Dunán alá s fel sírással eveze. Itt tölténk az nyarat mind az hideg őszig, De semmi eledelt nem takartunk addig. Kezünk között, ha volt, elköltöttük főttig, Ott sem maradhattunk az teltül sokáig.

60 Zengedez közöttünk az sírás, nyögések, Hogy haza szalannánk, voltak készülések. De az pogányságot az sok fizetéssel, Szolgálattal egyben nem győzhetnejök el.

61 Röttögésünkben itt meg nem maradhattunk. Hanem könnyebbségért Becsére szalattunk. Az becseiekkel edgyütt nyomorgottunk, Szolgálatot s adót vélek edgyütt a ttunk.

62 110