Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Bona Gábor: Egy császári-királyi tábornok a forradalomban: gróf Teleki Ádám

Tény viszont, hogy a magyarországi születésű tábornokok között Teleki volt az egyetlen, aki kérte, hogy hazájába helyezzék. Májusban így pesti dandárparancsnokká nevezték ki. E beosztásban érte augusztus közepén Mészáros Lázár hadügyminiszter ajánlata: vállalja el a drávai sereg vezérletét. Mészáros ezt később emlékirataiban „kénytelen" lépésnek nevezte, „mivel" — mint írta — „az akkori kétes helyzetben egy tábornok sem akarta (volna) azon vezényletet átvenni, s akárki kínáltatott meg vele a Magyarországban létezők közül, vagy betegnek, vagy roskatagnak, vagy tehetetlennek nyilvánította magát..." A — megint csak Mészáros szavaival élve — „constitutionális szellemű" Teleki elvállalta a feladatot és augusztus 19-én kelt kinevezésével a zsebében elindult a sereghez Csáktornyára. Milyen is volt ez a drávai magyar sereg? Állt egyrészt császári-királyi sorhadbeli csapatokból: két zászlóaljból — a dunántúli sorozású 48. Ernő-, és a főként szlovák legénységű 60. Wasa gyalogezred 3.—3. zászlóaljából —, négy lovasezredből — a magyar 4. Sándor és 9. Miklós huszárezredből, valamint a csehországi 6. Wallmoden vértes- és az észak-itáliai 7. Kress könnyűlovasezredből —, végül a szintén csehországi kiegészítésű 5. Bervaldo tüzérezred 2 ütegéből 12 löveggel. Továbbá két — az 1. (buda-pesti) és a 7. (szombathelyi) — honvédzászlóaljból, végül néhány ezer nemzetőrből. Mindebből a regulárisnak tekinthető — császári és honvéd — csapatok létszáma kb. 6.000 főt számlált. A dunántúli vármegyék Dráva-vonalra kirendelt nemzetőrsége július végén még kb. 26 ezer embert tett ki. E létszám azonban szeptember 11-ig néhány ezerre zsugorodott, miután a nemzetőr zászlóaljak sorra hazaindultak, a helyükre szánt önkéntes nemzetőri alakulatok — melyek Batthyány utasítására kezdtek szerveződni — kiállítása viszont még nem fejeződött be. A JellaCic-esal szemben szerveződő magyar sereg nemcsak összetételét, de politikai arculatát tekintve is heterogén volt. A 6. vértes- és a 7. könnyűlovasezred tisztjeinek zöme — de más soralakulatok tisztjei közül is jónéhány — sokkal inkább az összmonarchia védelmének jelszavával fellépő horvát bánnal szimpatizált, semmint azzal a táborral, amelybe a véletlen — a Magyarországon való állomásozás — folytán került. Részben hasonló volt a helyzet egyes alakulatok legénységénél, különösen a cseh vértesezredben. Mindezt mérlegre téve megállapíthatjuk, hogy Teleki korántsem volt irigylésre méltó helyzetben. Igaz, elődei sem, akik sorra árulóvá váltak. A horvátországi határ őrzésére alakuló sereg első parancsnokává a magyar kormány június 11-én a német származású, de soproni születésű Ottinger Ferenc császári vezérőrnagyot nevezte ki. A magyar ügyhöz semmilyen formában nem kötődő, és egyértelműen Habsburg-hű tábornok kezdetben komolyan látszott fenni feladatát, de hamarosan rájött, mit is várnak tőle Bécsből. Jella6ic-csal való találkozása után pedig egyenesen parancsot adott ki, amelyben a bán támadása esetére harc nélküli visszavonulást írt elő csapatai számára. Csány Lászlónak, a kormány által még június 6-án megbízott teljhatalmú királyi biztosnak azonban szerencsére sikerült közbelépnie, mire Ottinger Bécsbe távozott. Helyére augusztus 12-én — ideiglenes jelleggel — Melczer Andor ezredes került. Ám ő sem volt jobb elődjénél: a magyart elnyomta benne a vakbuzgó császári katona. Telekinek, az immár harmadik vezérnek tudnia kellett mit vállal. Ha hihetünk Mészárosnak — és véleményében nincsen okunk kételkedni — Teleki alkotmánypárti volt. Ebből —a magyar alkotmányra tett esküjéből — eredően tehát bátran vállalhatta a feladatot. Neveltetéséből, a császári ház katonai szolgálatában eltöltött közel 40 éves múltjából következően azonban ő is a Habsburg-hű tisztek közé tartozott. Ám ez, akkor amikor átvette a vezérséget, nem hogy nem mondott ellent, de egyenesen erősíthette nála az előbbiből fakadó elhatározást. Hiszen 1848 június 10-én az uralkodó felfüggesztette a báni és főhadparancsnoki megbízatásától JellaÖicót, és elrendelte perbe fogását. E rendelet — függetlenül attól, hogy pontjainak a gyakorlatban nem sikerült érvényt szerezni — pedig még ekkor is érvényben volt. 56