Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Miskolczy Ambrus: Teleki László szereplése a reformkori Erdély politikai életében

lom dél-keleti határát is jelezte. Ónálló, de környezetéhez szorosan kapcsolódó mikrovilág ez. A fogarasi románok számára az Olt szintén határt jelentett. Ha átkeltek rajta, akkor azt mondták „Erdélybe megyünk".

5 Havasalföldet egyszerűen csak „országnak" (Jara) nevezték. Juhokat hajtottak oda a Duna mentére téli legelőre, árukat forgalmaztak, és mint Erdélyben vagy Dél-Magyarországon úgy ott is idénymunkával próbáltak pénzt keresni,

6 és falvakat alapítottak még az 1820—30-as években is azok, akik nem akarták vagy nem tudták elviselni az erdélyi állami és földesúri terhek nyomását,

7 miközben a Kárpátokon túlról is húzódtak át ide, az erdélyi biztonságosabb állapotok előnyeit keresve.

8 Kétfelé kötődött „Olt országa": lakóinak intézményes létfeltételeit az államhatalom szabályozta, létüket az államhatárok nyitottsága is biztosította. Ezért van valami szimbolikus abban a magyar országgyűléshez intézett 1848 nyarán készült beadványban, amelyben magyar, román és szász „polgárok" együtt és egyszerre kérték Fogaras mezővárosának szabad királyi „önálló magyar várossá" emelését és a mardzsinai havasokon át Havasalföldre vezető út kiépítését.

9 Fogaras-vidék fokozatosan integrálódott a magyar királyság és aztán az erdélyi fejedelemség államszervezetébe. Az 1241-i tatárjárás előtt már, a magyar királyság fennhatósága alatt Fogaras — egyes feltételezések szerint a Kárpátokon túli Câmpulunggal együtt — olyan autonóm kerületet alkotott, melynek élén a király által kinevezett ispán és a kiváltságolt román népességet képviselő vajda állott.

10 A 14. század elejére Havasalföld már önálló állammá alakult és feltételezhető, hogy ebben szerepet játszottak a fogarasiak is, és Fogarasnaka Kárpátokon túli kapcsolatai továbbra sem szakadtak meg. Sőt, a magyar királyok a török elleni szövetség fejében a havasalföldi vajdáknak engedték át hűbérként, természetesen a telepítés jogával. Vlaicu vajda 1372-ben dux nőve plantationis terre Fugaras-nak is nevezte magát.

11 Ö és követői örökös birtokadományokkal jutalmazták híveiket egész a 15. század derekáig, amikor a magyar királyi hatalom közvetlenül is kiterjesztette fennhatóságát a fogarasi váruradalomra és a várkapitányokra bízta a román boérekből álló harcos réteg hűségének biztosítását. Ezt a politikát folytatták az erdélyi fejedelmek, amikor maguk vették kézbe a fogarasi uradalmat és pontosan körülírt szolgálatokhoz kötötték a boéri szabadságot és kiváltságokat, miközben jó néhány bőért az „igazi és valóságos" országos nemességbe emeltek. Ezzel az „igazi" nemességgel szemben feltételes nemesi réteget alkottak a boérok.

12 Hiába volt valaki a 17. század derekán a moldvai fejedelem magyar tolmácsa, leszármazottai az 1810-es években még armális (adomány nélküli) nemességet sem tudtak elismertetni.

13 Azok pedig, akik nem tudtak eleget tenni a feltételeknek, vagy „szófogadatlanságukkal ezen (boéri) szabadságokat elvesztvén", jobbágysorba kerültek, ahol „esett boérként" (boer scäzut) tartották számon őket még az 1820-as években is.

14 A 18. században megmerevedett a fogarasi társadalom. A korábbi időkhöz képest kevés új nemesítésre került sor.

15 Viszont a társadalom egészét alakító változásokat foganatosított az államhatalom. A század derekán a lakosságnak mintegy egyharmadát, elsősorban a boéreket - ellenállása ellenére - a bécsi haditanácsnak alárendelt határőrszervezetbe szervezték. „Nem gondatlanság vagy jogainkra fel nem ügyelés, hanem lehetetlen hatalom ejtett ki jogainkból, kiváltságunkból" — panaszkodtak az 1840-es években.

16 Ekkortájt 15 olyan falut találunk, amelynek egész földművelő népessége földesúri feudális függésben élt, 16 faluban csak szabad és félszabad elemek, azaz boérok és határőrök laktak, 34 községben pedig egymás mellett és együtt élt ez a három különböző jogállású réteg.

17 A társadalmi sokszínűség bonyolult ellentétrendszert takart. A határőrvidék felállításakor elsősorban a szegényebb boéreket kényszerítették határőr-katonai szolgálatra, míg a tehetősebbek — ugyanabban a faluban — továbbra is élvezhették boéri, illetve a kisnemesi szabadság előnyeit. Igaz, hogy annak a nemesnek, aki nem rendelkezett legalább két úrbéressel, állami adót kellett fizetnie „feje" és javai után (és ebből a szempontból a boérok az ún. egytelkes 62