Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
†Trócsányi Zsolt: Teleki portrék
halálát és Kaunitz híres „Divide et impera"-idézetét követően az újra külön életet nyert Erdélyi Udvari Kancellária vezetője. A korszak másik erdélyi vezető államférfijáról, Bánffy Györgyről mégiscsak tudunk egy sereg lényegeset: bölcs kompromisszumokkal előz meg veszélyes konfrontációkat az 1790-es évek Erdélyében, támogatja az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságot, a magyar színjátszás ügyét, kétízben is szinte személyes beavatkozással veszi elejét annak, hogy az erdélyi arisztokrácia és köznemesség modernebb gondolkozású elemeit komolyabb politikai gyanúk vagy éppen a jakobinusság vádja érhessék (a Diana-vadásztársaság, illetve az 1795-i jakobinus-szervezkedés gyanúja esetében) — Teleki Sámuelről, aki mindezekkel az ügyekkel az udvari kormányhatóság szintjén foglalkozik, úgyszólván semmit. Maradjunk meg politikai tevékenysége értékelésében azon a szinten, ami ezelőtt 125 évvel még elfogadható volt, hogy házasságterve meghiúsulása miatti sérelme folytán (eljegyzését Bánffy György testvérével, az akkor katolikus nevelésre fogott Bánffy Ágnessel erővel bontották fel) gyűlölte Bánffyt, s ezért működött ellene? Aligha elégedhetünk meg ezzel. A politikus Teleki Sámuel körüli homály eloszlatását mint történetírásunk egyik jelentős adósságát regisztrálhatjuk. A másik jelentős felvilágosodás-kori erdélyi politikus Telekiről, Ádámról mint politikusról talán az a legfontosabb amit tudunk, hogy az ő elnökletével dolgozza ki az erdélyi református egyház egy szakértői bizottsága 1791 elején-tavaszán az erdélyi református iskolák reformjának tervezetét, amely sikerrel teszi magáévá a Habsburg-birodalombeli felvilágosodás oktatáspolitikai koncepciójának alapgondolatát: az oktatás hasznosságának elvét. Itt van tehát a felvilágosodás, de most már nem kormányzati politikaként — s Teleki Ádámot választja meg az 1790/1-i erdélyi országgyűlés annak a tanügyi rendszeres bizottságának elnökévé is, amelynek a rendek oktatásügyi elképzeléseit kell majd rögzítenie. Ez a tervezet már nem Teleki Ádám vezetése alatt születik meg; ő 1792 tavaszán meghal. A párhuzam azonban közte és Teleki Sámuel közt tanulságos: míg a kancellár élete végéig a felvilágosult abszolutizmus exponense marad, mentve a jozefinizmusból, amit lehet. Teleki Ádám 1790 után mára rendi felvilágosodás képviselője. Nem lenne reális azonban a kép, ha csak az újat kereső Telekiekről adnánk számot. Ugyanúgy, mint más jelentős erdélyi családok, ők is produkálnak konzervatív államférfiakat (guberniumi, udvari kancelláriai tanácsosokat), törvényhatósági főtiszteket — s közszerepet nem játszó nagybirtokosokat is. Hogy milyen széles ez a skála, arra épp a reformkor évtizedei a bizonyság. Ebben az időszakban egyébként hordja a Teleki nevet Teleki Imre, ez a visszavonultan élő birtokos úr, aki azonban éppen sehova sem tartozása miatt tehet időnként jó szolgálatokat a reformergárda tagjainak. Itt van Teleki József, a Magyar Tudós Társaság első elnöke, magyar udvari kancelláriai tanácsos, majd az 1848 előtti Erdély utolsó gubernátora — egyike az 1848 előtti legjelentősebb Telekieknek, akinek egyébként szintén jócskán adósai vagyunk. A történetírás története adós a tudós Teleki József műve modern értékelésével, a politikai történet pedig az államférfiéval. Mit tudunk a politikus Telekiről? Magyarországi szerepéről töredékeket: egyet nem értésének jelzése mellett is türelmes hivatalos véleményt ad Wesselényi Balitéletekről-jéről, korrektül vállal kisebb közvetítő lépéseket Wesselényi magyarországi hűtlenségi perében. Nem sokkal többet erdélyi kormányzóságáról sem: itt is az elsimítások, az okos áthidalások embere — el egészen addig, hogy 1848 tavaszán a gubernátori utasítás egy rég feledésbe merült pontjára hivatkozva maga hirdet Erdélyben országgyűlést, hogy az unió törvényességét s a józan birtokosnemesi szempontból is annyira szükséges rend fenntartását biztosítsa. Itt van tehát egy nagyvonalú, okos konzervatív Teleki (mintegy ellenjátékosaként a szintén nem tehetségtelen, de az 1848 tavaszi helyzetet egészen rosszul felmérő konzervatív Jósika Samu erdélyi udvari kancellárnak). De van egy, az 1848 előtti erdélyi liberálisok tipikus jelenségének számító Teleki is, Domokos; ő az, aki 39
