Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Haier Edit–Lengyel Beatrix: Teleki László gróf kávéskészlete?

Haider Edit—Lengyel Beatrix TELEKI LÁSZLÓ GRÓF KÁVÉSKÉSZLETE? 1985 tavaszán dr. Fülöpp Károlyné egy porcelán készletet ajánlott vételre a Magyar Nemzeti Múzeumnak. A készlet azonnal felkeltette érdeklődésünket, ugyanis jellegzetes darabjai fényképekkel díszítettek, és a kannán — több kutató véleménye szerint — Teleki László gróf oválisba foglalt térdképe látható. A cukortartón egy fiatal hölgy képe, míg a csészéken — kisebb méretben — egy idősebb, egy középkorú és egy fiatal férfi, valamint egy idősebb és egy középkorú hölgy mellképe látható.

1 A feltételezett Teleki László portré lehetőségét megerősítette az eladó is. Elbeszélése szerint a készlet apósától, bordosi Fülöpp Mihálytól maradt rá, aki a Telekiektől kapta, ugyanis több éven át jószigigazgatóként kapcsolatban állt a családdal. Elmondta azt is, hogy a családi hagyomány szerint „Teleki-készlet"-nek nevezték. Férjétől úgy tudta, hogy apósa azt Teleki László halála után kapta.

2 Elbeszélésének azon elemét, hogy apósa fiatalabb korában jószágigazgatóként tevékenykedett, Pálmay József Udvarhely vármegye nemes családait számbavevő kötete igazolja.

3 Vizsgáljuk meg a készletet, lehet-e azt valóban Teleki László gróf személyéhez kötni? A beütött jegy alapján megállapítható, hogy a porcelán Csehországban, 1830 után készült.

4 A készleten a fényképeket elhelyező fényképész valószínűleg az aranyozással együtt rendelte meg a nyers porcelánt, ugyanis a kék keretelés utólagos munkának látszik. A Magyar Nemzeti Múzeumban található darabokhoz, minden bizonnyal, tartozott még egy csésze és alj, valamint egy tejszínes kancsó. A készleten lévő fényképek eredetijéről megállapítható, hogy nem egyidőben és nem egy műteremben készültek. A kanna és a cukortartó képei mutatnak ugyan rokonságot egymással, azonban a hölgy mellett látható virágdísz lehet retus eredménye is. Ezenkívül a retus használatát legjobban éppen a kannán található képen figyelhetjük meg. Legerősebben a férfi haja és bajusza retusált, s főképpen ez teszi nehezen azonosíthatóvá. A fényképek készítési idejét leginkább a személyek viselete alapján határozhatjuk meg. A kannán levő középkorú férfin zsinóros atilla, világos magyar nadrág, nyakában megkötött rojtos magyar nyakkendő. Viselete az 1850-es évek második felétől használatos. A cukortartón lévő fiatal hölgy magyar ruhát visel, fűzött ruhatíerékkal, puffos ujjakkal. Középen elválasztott haja és szabadon lógó loknijai is az 1850-es évek végének divatját idézik. A csészéken látható személyek közül az idős férfi szintén atillában van. A középkorú férfi az 1860-as évek körüli divat szerint öltözött: magas álló nyak, plasztron, nyakkendő és feltehetően zakó. A fiatal férfin megkötős nyakkendő, magas álló nyak, mellény, kabát. Ez az összeállítás már az 1850-es évektől viselt. Az idős hölgy fekete magyar zsinóros mentében, főkötőben, az 1855 körüli divat szerint öltözött. A középkorú hölgy csipkekendővel a fején, szőrmés kabátban, esetleg mentében, szintén ezen évek divatját idézi. A viselet alapján tehát a fényképek készítési idejét az 1850-es évek végére és az 1860-as évek elejére tehetjük.

5 A viselet alapján datált képek készítési idejét technikájuk is megerősíti. Az eredeti képek minden valószínűség szerint nedves vagy más nevén kollódium-eljárással készültek, melyet 1851-ben szabadalmaztatott F. S. Archer. Ez negatív-pozitív eljárás volt, mely az eddig általánosan használt dagerotípiánál, illetve kalotípiánál rövidebb megvilágítást igényelt és másolatok készítését tette lehetővé. A képek egy meghatározott személy által, valamilyen szempont alapján összeválogatva kerültek ahhoz a fényképészhez, aki reprodukálva őket, a készleten elhelyez171