Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Kerényi Ferenc: Drámaíró, színházbarát, műkedvelő színész: Teleki László

A kiegészített forrásbázis alapján néhány következtetést is levonhatunk a Műkedvelő Társaság működéséről. Ami műsorukat illeti, első előadásuk nem kevesebbet ambicionált, mint két magyar ősbemutatót. A produkció 261 váltóforint 54 krajcár bevételt hozott, harmadházat vonzva.

33 Minthogy így azonban szembekerült az irodalmias igényesség és a közönség érdeklődése, márpedig az utóbbi a jótékonycélú műkedvelés eredeti célja ellen hatott, amely jelentős pénzösszegeket és fokozott társadalmi odafigyelést várt működésétől, a műsor elkanyarodott a sikert igérő darabok felé, kivált, amikor a további három előadásra a német többségű Budán, a Horváth-kerti színkörben került sor. A Don Caesar de Bazan 1844, a Rab 1845, a Régi pénzek 1837 óta szerepelt a Pesti Magyar Színház, majd a Nemzeti Színház műsorán. Ezzel azonban a műkedvelők óhatatlanul hátrányba kerültek a hivatásos színészekkel szemben, teljesítményüket a közönség egymáshoz viszonyította. „... Minek dobjam ki pénzemet illy sovány élvekért? monda egy budai háziúr" a Don Caesar de Bazan előadása kapcsán.

34 A Műkedvelő Társaság több érdekes tervet készített elő: így pl. koncertet szándékoztak adni, amin fellépett volna — másokkal együtt — a bécsi konzervatórium növendéke, Hoffmann, a későbbi Reményi Ede.

35 Tervezték Shakespeare Vízkereszt с vígjátékát is, Viola címen, ez magyar nyelvű bemutató lett volna.

36 A 30 tagúnak jelzett társaságból a két fennmaradt nemzeti színházi színlap alapján ismerjük a 24 férfi és a 6 nő nevét. Az előbbiekből feltehetően többen álnéven szerepeltek; Kölcsey Kálmán, Kléh István és Gondol Dániel az ismertebbek. A kritika Nagy Gábort tartotta a legtehetségesebbnek. A 6 leányszereplő azonban csak monogrammal van jelölve. Támogatóik között említette a sajtó a Nemzeti Színház több tagját, így Egressy Gábort is. Működésüknek valószínűleg az vetett véget, hogy az 5. előadás helyszínének biztosítása nehézségekbe ütközött, gr. Ráday Gedeon országos főigazgató a Nemzeti Színházat csak többszöri megkeresésre adta át és ezt a lehetőséget az utolsónak nyilvánította. A 369 fizető néző mindenesetre őt igazolta. Az 1847. március 2-i előadás után az Életképekben Irinyi József intézett fölöttébb ingerült támadást a társulat ellen, olyannyira, hogy Frankenburg Adolf szerkesztő csak megjegyzésekkel és enyhítés után közölte.

37 Minden jószándéka mellett a Műkedvelő Társaság 1846/47-ben már nem bizonyult korszerű kezdeményezésnek. A Kegyenc megírása Teleki László pályáján nem volt elszigetelt mozzanat. S ha a drámaíró, a műkedvelő színész és a mecénás 1840-es évekbeli működése között az összefüggést keressük: a Nemzeti Színház 27. számú, első emeleti páholyára kell tekintenünk, amelyet az adatolható korszakban, 1845 és 1848 között folyamatosan (s ezért bizonnyal azt megelőzően is, a forrástalan években) a Teleki-család bérelt.

38 150