Adatok a Magyarországi szénbányászatról. Salgótarján, 1984. október 9-10. (Discussiones Neogradienses 2. - konferencia kötet. Salgótarján, 1985)

Praznovszky Mihály: Bevezető - Szvircsek Ferenc: Az etesi bányák létrejöttének körülményei

vették az etesi határban a volt szánaspusztai Szentiványi-féle birtokrész alatt levő kőszenet és annak kiaknázási jogát, valamint a bányászathoz nélkülözhetetlen terület elővásárlási jogát. (44) Ezután 1881. augusztus 10-én Hoffmann Jakab és Pulszky Ágost aláírják azt a szerződést a Magyar Országos Bank Rt.-vel (a továbbiakban: MOB Rt.) amelyben eladják Némethy Kálmán örököseitől 1881. június 8-án megvett 1190 hold alatt található összes kőszéntelepet, annak ki­aknázási jogával Karancsatja határában. Ugyancsak eladja Hoffmann a Kun családtól vett szén­kitermelési jogát is 302 000 osztrák értékű Ft-ért. A baglyasaljai ingatlanukat 1881. augusztus 2-án kelt szerződésben azonban Minich Manó, Jaulusz Ferenc és neje Hoffmann Katalin, vala­mint Hoffmann Jakab és neje Diamant Sára adta el természetesen a MOB Rt.-nek. Az eladott területek 1887. november 9-én szerződésileg az Északmagyarországii EKI Rt. tulajdonába jutot­tak, miután azokat örökáron megvette. (45) A tranzakciók révén került eladásra többek között a Karancsalja déli részén, az Etesre vivő községi út mellett fekvő Bedabánya, amely a baglyas­aljai-pálfalvai bérc legészakabbra fekvő bányája volt. A kb. 100 m hosszú tárót feltehetően még 1879-ben hajtatták ki Minich Albert, Jaulusz Ferenc és Diamant Sári szécsényi lakosok az 1872-ben megszerzett szénjogok alapján. A bánya termelése ebben az évben kb. napi 8—10 va­gon szén volt (1 vagon = 10 tonna). A bányából még 1921-ben is termeltek szenet, amit a kör­nyező falvakban lakó bányászok járandósági szénként kaptak meg. A gépi berendezések gőz­üzeműek voltak, a kazánok vízellátását egy 4 LE-s motor biztosította, amely a patak vizét emel­te fel. (46) De a kapcsolódásoknak még nincs vége. Hoffmann Jakab és Pulszky Ágost, valamint társaik 1885. február 22-én megkötötték azt a szerződést, amely gr. Forgách József né nemesi birtoka alatti kőszén kitermelési jogát jelentette a társaságnak. A grófi családot (két kiskorú gyermekét) br. Pongrácz Emil képviselte. A Forgách családon kívül a szerződés érintette még báró Pongrácz Anzelmnét (sz.: Simonyi Satoltát) mint Wellenborl Fischer Franciska (sz.: Ley Franciska) meghatalmazottját is. A szerződés értelmében az Etes községben fekvő egész nemesi birtok — gr. Forgách József örökségeként — tulajdonjoga a Forgách gyerekeket illette. A birtok alatt levő szénre nézve a kutatási jog 1/3 részben Pongrácz Anzelmnét és 1/3 részben Fischer Franciskát is illette. A birtok tényleges tulajdonosait tehát csak a kőszénkutatá­si jog 1/3 része illette meg. A helyzetet tovább bonyolította, hogy a telekkönyvben foglalt fekvőségek alatt található közös kőszénhez 7/168 részben a tulajdonjogot Szentiványi Ferenc javára írták még 1872. május 17-én. (47) Tekintve, hogy a telekkönyvből nem tűnt az ki, hogy a Szentiványi Ferenc javára ki­kötött 7/168 rész az eladók közül kinek a részét terheli, a vevők elhatározták, hogy Szentivá­nyival külön tárgyalnak, azonban a szerződésben nem vették figyelembe. A vevők végül is a törvény által fenntartott ásványok iránti tulajdon- és kutatási jogokat 10 000—10 000 forintért vették meg. A kutatási jogot azonban azzal a feltétellel kapták meg, hogy amennyiben az eszkö­zölt fúrások eredményt mutatnak, az elegendő biztosíték lesz a célszerű és előnyös szénkiaknázás­hoz. Hoffmannék felhatalmazást nyertek arra, hogy 1885. április 15-ig végezzenek fúrásokat, ill. feltárásokat. A teljes vételár kifizetését az eredménytől tették függővé. A vevők az építendő vasút részére 15 kh. területet is vásároltak 2 000 forintnyi összegért. (48) A szerződés aláírásakor Szentiványi Ferenc földbirtokost, szécsénykovácsi lakost, veje Pongrácz Emil képviselte, aki itt is megbízottként szerepelt. A 7/168-nyi tulajdon- és kutatási jogot végülis 1 450 forintért adták el Hoffmannak az italmérési regáléval együtt. (49) A megszerzett jogok birtokában a társaság a besztercebányai bányakapitányságtól 2 bányatelek és 2 határköz adományozását kérte. A vállalatnak 1886-ban végül is 1 bányatelket és 2 határközt adományoztak, összesen 424 984,72 m^-en. A bányamértéklajstrom szerint a bir­13

Next

/
Oldalképek
Tartalom