Adatok a Magyarországi szénbányászatról. Salgótarján, 1984. október 9-10. (Discussiones Neogradienses 2. - konferencia kötet. Salgótarján, 1985)
Praznovszky Mihály: Bevezető - Szvircsek Ferenc: Az etesi bányák létrejöttének körülményei
ebben az évben Sehol 1er Etesre is kért kutatási engedélyt. (11) Karancsaljára Windsteig Georg, bécsi kőbánya-tulajdonos, Wéber Alajos bányamérnök — akik már Zagyva-Inászón és Salgótarján környékén bányászkodtak — 1859-ben kutatási engedélyt kértek. Egy ebből az évből keltezett irat szerint a budai es. kir. Helytartótanácshoz, mint legfelsőbb bányahatósághoz felterjesztették Windsteig Georg kérvényét, amelyben előadja, hogy Brellich János és Windsteig Georg időközben „Schoeller Sándor" bécsi nagykereskedőtől az 1859. évi 523. sz. kutatási engedélyt és az azon alapuló 1859. évi 757-759., 537., 602-603. sz. alatt megerősített zártkutatmányt megvették. (12) 1860-ból ismeretes Etesre Sailvássy István, Karancsaljára Brellich János kutatási engedély kérelme. 1861-ben erősítik meg Karancsaljára szóló kutatási engedélyét Schöller Sándornak. (13) 1869-ben a karancsaljai úrbéresek tiltakozása ismert Krupp Hermann bécsi gyárosnak a község határában kiadott kőszénkutatási engedélye ellen. (14) Etesi birtokainak területére br. Pongrácz Istvánné kért 1870-ben kutatási engedélyt. (15) Karancsalján már működött a Sándor bánya (16), amely 1882-ben az Északmagyarországi EKI Rt. bérletébe került. (17) Az etesi területen később feltűnő vállalkozók közül Vancsó Gyula és Hoffmann Jakab, valamint társaik 1873-ban a baglyasaljai kőszéntelepet vásárolják meg. (18) Szilárdy Erzsébet megbízottja Minich Károly 1859-ben (861. sz.) Heilige Elisabeth részére adott 4 kettős bányamértékből álló bányatelek adományozásáért folyamodott. 1863ban Minich Adolf szintén Szilárdy Erzsébet sz: Jankovich Erzsébet meghatalmazottja tett jelentést a végzett kutatási munkákról. (19) Karancsalja neve 1874-ben Némethy Kálmán ügyvéd kutatási engedélye kapcsán tűnik fel ismét. (20) Szalmatercs neve 1860 után, 1875-ben szerepel, amikoris Pajor István balassagyarmati földbirtokos kért kutatási engedélyt határában. Végül a karancsaljai bánya ügye 1876ban, a karancsaljai szabad kutatási ügy Krupp Hermannal kapcsolatban 1880-ban ismét szerepel az iratok között. (21) 4. Bányászat Karancsalja határában 1848—1860 között a salgótarjáni körzetben a meglevő vállalkozások mellett több tucat kis bánya keletkezett Ezek a bányák azonban nem ipari tárók, inkább szénásó helyek voltak. A keresletnek és a szükségletnek megfelelően időszakosan folytattak termelést, alig néhány munkással. 1859-ben a besztercebányai bányakapitányságtól Engelmann J. В. a losonci Kéntechnológiai Intézet igazgatója, aki Schöller Sándor bécsi nagykereskedő nevében Piliny, Baglyasalja, Somoskőújfalu, Salgótarján, Karancskeszi, Sóshartyán, Karancslapujtő, Etes vidékére kért és kapott zártkutatási engedélyt. Nevezett azonban már Karancsalján tartott fenn bányaüzemet, és az ott termelt szenet losonci gyárában használta fel. A karancsaljai szén kutatói között találjuk Windsteig Georgot és Wéber Aloist is. 1860-ban Brellich János is kapott kutatási engedélyt Karancsaljára, aki már 1856 óta végezte a szén feltárását Jankovivh Antal örököseinek birtokán, de még ugyanebben az évben Szilárdy Erzsébet javára lemondott egy egyezkedés során „12 Kazár, 2 Salgótarján, 1 Vizslás és 6 Karancsalja községben fekvő zártkutatmányról. Ebben az évben tűnik fel ismét Etes neve, mégpedig Szilvássy István szécsényi lakossal kapcsolatban, aki már az előző években is kért kutatási engedélyt Salgótarján környékére. A Karancsaljára szóló kutatási engedélyt 1861-ben erősítik meg Schöller Sándor nevére. Maász Mihály bányagondnok a bányakapitánysághoz beterjesztett jelentésében 1860-ban a 10
