Adatok a Magyarországi szénbányászatról. Salgótarján, 1984. október 9-10. (Discussiones Neogradienses 2. - konferencia kötet. Salgótarján, 1985)

Praznovszky Mihály: Bevezető - Szvircsek Ferenc: Az etesi bányák létrejöttének körülményei

Azt az adományozás által kijelölt területet, amelyet körülvettek már előbb adományozott bányamértékekkel úgy, hogy abban egy rendes bányamérték már nem fért bele, határköznek nevezték. Területének mindig 45.116,4 m2-nél kisebbnek kellett lenni. (4) 2. A bányák létesítésének körülményei Nógrád megye szénbányászata nemcsak a salgótarjáni ipari üzemek keletkezésében, de az egész magyar nagyipar fejlődésében is jelentős szerepet játszott. A terület nagykiterjedésű, gazdag barnaszénvagyona sokáig ismeretlenül rejtőzött a föld mélyében. A szén először a 18. sz. elején keltett érdeklődést Vecseklőn, öngyulladásból keletkezett füstjével, kigőzölgésével (5), de végülis csak a század második felében lett ismeretes, hogy Salgótarján és a szomszédos községek barnaszén-rétegeket fednek. (6) A közlekedési eszközök és az ipar hiánya miatt azonban csak kezdetleges szénbányászat alakult ki, nem akadt vállalkozó a szén rendszeres felkutatására, kitermelésére és felhasználására. (7) A salgótarjáni szénmedence 1768-as felfedezése után az első vállalkozók csak az 1840es években jelentkeztek. (8) Az 1854. évi osztrák bányatörvény hatására a sok, apró egyéni vagy később társvállalat működése azonban tiszavirágszerű volt, rendes bányaművelést nem folytattak. Az 1861-ben alakult Szt. István Kőszénbánya Társulat tűzte ki elsőként céljául a korábban megismert és feltárt salgótarjáni szénmezőket kiaknázni és ezzel egyidőben Pesttel vasútvonallal összekapcsolni. (9) Ezt a munkát folytatta 1868-as megalakulásával a kontinuitás megtartása mellett a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. az 1881-es megalakulása után az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt., majd több kisebbszerű bányavállalkozás mellett és után a szénmedence déli mezőjében 1921-ben alapított Nagybátonyi Szénbánya Rt. és jogutódja 1928-tól a NagybátonyÚjlaki Egyesült Iparművek Rt. A bányák létesítésének körülményeit tisztázandó kutatások legfontosabb iratfajtái a kőszénjog szerzésére és a szabad kutatási jog megszerzésére vonatkozóak. (10) A szabad kutatási engedélyekből mérhető le ugyanis a bányanyitásra irányuló igyekezet, amely a megye földbirtokos főnemes, középnemes, illetve polgár-tisztviselő-kereskedő-iparos rétegének egyes tagjai részéről megnyilvánult. Fontos adatokat nyerhetünk a már korábban létrejött bányavállalkozások terjeszkedési törekvéseire is Nógrád megyében. A bányakapitányság eddig feltárt iratanyagaiból tekintjük most át azokat a tényeket, adatokat, amelyek az általánosan jellemző modellként kiszemelt Etes község, illetve a határában művelt bányák keletkezésével, történetének alakulásával kapcsolatban megfogalmazhatók. 3. Az Etes környéki bányászat kezdetére vonatkozó néhány adat Az Etessél szomszédos községek határában a feltárásra, ill. a bányák megalakulására az eddig nyomtatásban megjelent munkák nem tartalmaznak adatokat, még a legautentikusabb forrást, Dzsida József általános munkáját figyelembevevő sem. Az első utalások éppen ezért a bányanyitási kísérletekről a bányakapitányságnak a kőszénjogi szerződéseket felsoroló kimutatásában tűnnek fel. Engelmann'János Babtist — Schöller Sándor es. kir. nagykereskedő, bécsi lakos nevében — 1859-ben jelentett be Salgótarjánban zártkutatmányt. Ugyanő Karancsalján is tartott fenn üzemet, s az ott termelt szenet losonci gyárában tüzelőanyagként használta fel. Még ugyan9