Adatok a Magyarországi szénbányászatról. Salgótarján, 1984. október 9-10. (Discussiones Neogradienses 2. - konferencia kötet. Salgótarján, 1985)

Praznovszky Mihály: Bevezető - Szvircsek Ferenc: Az etesi bányák létrejöttének körülményei

házhelyek után eső holdak arányában számították ki. (1200 n. öles holdakért 250 Ft.) (59) A társaság bányászata azonban veszteséges maradt. Éppen ezért Budapesten 1888. március 25-én dr. Pulszky Ágost elnök vezetésével közgyűlést tartottak és bejelentették, hogy a részvénytársaság vesztesége elérte a 68 782,- Ft-ot, s ezért kénytelen „liquidálni szénbányáit, amit az SKB Rt. 80.000,- Ft-ért vásárolt meg. A szerződés értelmében a részvénytársaság eladta Etes községben s ennek határában levő kőszénbányákat, a kőszén és egyéb jogokat az összes alkatrészekkel, tartozékokkal és felszerelésekkel együtt (összes bányák, tárnák, aknák, gépek, épületek, tiszti és munkáslakások, földterületek stb.). Eladták a szabadkutatás vagy adományozás által fedett vagy szerzett kőszénjogokat, az 1886. december 20-i adományozási okirattal adományozott 4 kettős bányamértéket, s mindazokat a jogokat, amelyeket az 1885. február 22-i szerződéssel szereztek meg a Forgách örökösöktől. A külön vásárolt 15 kh-nyi földterületet (a szerződés utal rá) a Szentiványi-féle szerződésben foglaltakat, a Detre Béni saját nevében, de a részvénytársaság pénzével és számára 1885. december 10-én vett etesi ingatlant, a részvénytársaság vasútját, a budapesti és a társulati bányatelepen létesített csúszdákat is eladták. A részvénytársulat eladta azt a szerződést is az SKB Rt.-nek, amit 1888. február 22-én kötöttek a községgel és az etesi telkes gazdákkal. Mindezekért a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. 80 000 forintot fizetett (ingatlanokra 6 743 Ft 90 kr, regáléjogokra 1 450 Ft, ingóságra 71 806 forint 10 kr jutott). Az SKB Rt. a vételárból lefizetett 20 000 forintot, a hátramaradt összeg fizetési módjára pedig megállapodást kötöttek. Az SKB Rt. semmi más terhet nem vállalt, az átadásnak még májusban, az utolsó közgyűlést követő három nap alatt kellett megtörténnie. Az etesi bánya közgyűlése a szerződést jóváhagyta, a bányakapitányság jóváhagyása pedig 1888. június 5-én keltezett. (60) Ezzel az akcióval a Selmecbányái bányatelekkönyv IV. kötetének 13—15. lapján bejegyzett „Ágost" védőnevet viselő kőszénbányatelep tulajdonjoga „minden további meghallgatása nélkül a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. nevére" bekebeleztetett. Ezzel a tranzakcióval lépett az etesi területre az SKB Rt, hogy ezt a bányavidéket is fokozatosan érdekszférájába vonja. A kortársak véleményét a korabeli sajtó így fogalmazta meg: „Kár ezen részvénytársaságért, mert ez lett volna hivatva arra, hogy az összes etesi jó minőségű kőszéntelepeket összevásárolja, egyesítse és ipari célokra kiaknázza . (61) A szénjogoknak az SKB Rt. által 1888-ban történt megszerzése után a szénbányászást Etes határában, a volt úrbéri birtokokon megkezdték. Amint látható, az etesi szénterületen a szabad kutatásoknak a száma emelkedett, bár ez nem jelentett minden esetben bányanyitást, ill. tényleges kutatási szándékot. Nemegyszer esak azért kérték, hogy a földbirtokos beleegyezését is megnyerve kettős jogcímen tartsák zárolva a szénterületet és ezzel a későbbiekben a bányanyitást maguk számára biztosítsák. A kiegyezés után olyan követeléseknek is helyet adtak — a megyében is — hogy a szénbányászatot a földbirtokos beleegyezése nélkül folytathassák, de a nemesség országos méretű tiltakozása miatt végül is maradt minden a régiben, a bányatársaságoknak továbbra is meg kellett váltani a bányászati jogot. A megváltás volt az egyezkedés tárgya. A községek parasztjai azonban csak kevéssé részesültek a vételárból, mert a parasztok kezén elsősorban belsőségek voltak, ahol a szénbányászatot a törvények nem engedélyezték. A szénbányászat kiszélesítésére a 19. század végén került sor, a nagyobb tőkebefektetések kapcsán. A kis- és középbányákat elnyelték a nagy tőkeerővel rendelkező társulatok.