Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)

Ulrich Attila: Birtokelkobzások a Szepesi Kamara területén 1670-73 között

DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA

Az eddig feltárt adataink alapján azt mondhatjuk, hogy a kamarai perek listáiban szereplő, a Szepesi közigazgatás alatt álló 409 személy (főleg nemes és polgár) bűnösségének a kimondása, az ellenük indított hajszák, a birtokok, az ingó és ingatlanvagyon lefoglalása gyökeresen változtatta meg az itt élők létét. Ez a létbizonytalanság, ami a birtokait elvesztő nemesség „földön futását” eredményezte, nemcsak e téren nyilvánult meg. A Wesselényi összeesküvés történetéből nyilvánvalóvá válik, hogy ezen a főként protestáns vidéken, amely eddig is a királlyal szembeni ellenállás központja volt, a birtokelkobzások csak tovább növelték az ellenérzést. A német hivatalnokok és katonák fosztogatásai, a magyarokkal szembeni bánásmód pedig nemcsak a nemesség, polgárság, katonaság körében keltett gyűlöletet, hanem a jobbágyság soraiban is. Az 1670-nel elkezdődő időszak, amely a későbbiekben a Rákóczi szabadságharcban csúcsosodott ki ezekből az emberekből, illetve utódaikból nyerte tömegbázisát. Jó példa erre Wagner von Wagenheim császári komiszárius Bécsbe felterjesztett levelének részlete, amelyben a következőket írta néhány „összeesküvőről”. Újfalussy Zsigmondról írta jelentésében: „húszezer forintnyi vagyonát elfoglaltuk. Valahogy talán megél, hiszen grácia van a kezében. “ Kátay Ferencről így nyilatkozott: “Nyakas kálvinista, tehát okosabb dolog, ha a vagyona ő felsége kezén van, mint az övén. Igen okos és tudálékos ember, jól forgatja a pénzt, majd csak megél valahogy. “ Földváry Mi- hályról is hasonló szellemben írt. „Kálvinista, igaz, vagyona nincs, a törököt jobban kedveli, mint a katolikusokat, jó lesz őt is halálra ítélni. ” Bartakovics Jánosnak konfiskált javai húszezer forintot értek. Gráciát kapott. „Valahogy majd megél birtoka nélkül is", szólt az indoklás. Bezzegh István vagyonát is elkobozták, „de talán nem hal éhen. “2

Gazdaságtörténeti szempontból tehát az 1670-et követő időszak egy egységet képvisel. A különféle szakaszok, amelyet a történeti események kijelöltek a gazdaságtörténet számára a következők: 1670—82 között a Wesselényi összeesküvés, illetve a kialakuló kuruc mozgalom résztvevői birtokait kobozzák el. 1682—85 között Thököly Imre felső-magyarországi fejedelemsége alatt folyik némi birtokvisszaadás, majd 1686-tól újabb elkobzási hullám indul el. Ezzel párhuzamosan azonban a fentebb említett okok, és főként a birtokok pusztán állása, ezzel termelésből való kiesése miatt, nagyobb arányban folytatódott a Wesselényi- és a Thököly mozgalomban részt vettek számára, jó pénzért, és katolizálásért nyújtott „gráciák”.3 Az állam ezzel nemcsak jelentős pénzvagyonhoz jutott, hanem a visszaadott birtokokon elinduló termelés következtében plusz jövedelemhez is.

2 G. Kovács, 2004./1.

3 Takáts, 1963. 340-349.

48