Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)
Tarkó Ilona: Anyagi kultúra és rabkereskedelem Batthyány II. Ferenc idején
DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA rabokat jellemzően 100-150 Ft-ért vette meg a főkapitány. A vételárnak jellemzően 10-13-szorosa48 volt a végső sarc.49 Ha már megvolt az alku, még sok múlhatott a foglyok viselkedésén,50 ezt az adott forrás is igazolja, hiszen ennek következtében II. Ferenc lehetett engedékenyebb, pl.: „Zygethy Ozmán [Szigeti Oszmán] sarca fi. 500., de ha jámborai változik, az Úr ű Nagysága mögengedött neki fl. 50.”5’ Bár nem tekinthető jellemzőnek, mégis előfordult tíz esetben, hogy a főúr engedett a rabok sarcából (4. számú táblázat) .52 A legtöbbet egy női rab váltságából engedett el a főúr: „Annak fölötte Uram ű Nagysága engedőit mög sarcában hung. fi. 500. ” Az egész követelt váltságdíjhoz képest ez azért nem volt olyan jelentős, hiszen 6000 Ft-ot követeltek a női rabtól, kirívóan magas összeget, minden bizonnyal valamelyik rangos, gazdag 48 Kanisai Bivol Ibrahim a MOL P 1313/248. cs. Batthyány cs. lt. Török vonatkozású iratok No 104. 1. „In Anno 1645 ... 5. Kapornakiaktul is vettünk egy Kanisai Bival Ibrahim nevö törököt pro fl. 100.", MOL P 1313/248. cs. Batthyány cs. lt. Török vonatkozású iratok No. 49. 35. „II. Kanisai Bivól Ibrahim Anno 164[?] Ezt az rabot az szécsiszigetiektül vettök pro Tall. 100. Anno 16[??] Megsarcolván ezen rabunk ígért minekünk sarcában készpénzt Tall. 300.1=450 Ft], Jó öreg küsót No 500 [=500 Ft], Jóféle vörös abát véget No 25. [=100 Ft], Tarka kecsét No 25. [=150 Ft], Jóféle cápát No 25." [=50 Ft], összesen kb. 1250 Ft, tehát a vételár 12,5-szerese. Természetesen ez csak egy példa a sokból. 49 Az összevethetőség kedvéért megpróbáltam forint értékre átszámolni a követeléseket. Ennek alapján akár el is fogadhatnánk Dobos Gábor és Takáts Sándor véleményét, mi szerint a Batthyány-család a rabkereskedelemből gazdagodott meg, de figyelembe kell venni azt is, hogy főkapitányként mennyire jelentős kiadásai voltak a főúmak, illetve a rabok őrzése és etetése is pénzbe került. Arról nem is beszélve, hogy a foglyok 5—10%-a meghalt (XVII. sz.), bár az adott forrásban mindössze két halott van (kb. 2,5%), természetesen azért szökés is előfordult. De ha keresztény rabot szabadított a főúr a foglyával, vagy valakinek elajándékozta, akkor sem számíthatott haszonra. Ebben a forrásban nincs rá utalás, ám a XVII. században nem mindig Batthyány a „tulajdonos”, tehát váltságdíj sem öt illeti. Végül a követelt váltságdíj messze nem jelentette azt, hogy ez meg is érkezett a főúrhoz. so Ez általában azt jelentette, hogy elég szorgalmasan hordták-e a követeléseket Batthyánynak. 51 MOL P 1313/248. cs. Batthyány cs. lt. Török vonatkozású iratok No 1. 12. 52 Ezek is jórészt forint értékre átszámolt követelések. 76
