Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)
Ulrich Attila: Birtokelkobzások a Szepesi Kamara területén 1670-73 között
DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA 13 805 db bevétel mellett 8658 db-os kiadást mutat (62,72%), a maradvány pedig 5145 db állat volt.28 Hasonlóan sok költség terhelte a kamara szőlőgazdálkodását is, azonban itt a kép csalóka lehet, hiszen a magas szőlőművelési költségek ellenére a boreladásokból szép haszonra lehetett szert tenni. A fiskális szőlőgazdálkodást sem lehet azonban csak pozitívan értékelni, hiszen az az évek múltával egyre gazdaságtalanabb lett, és a nagy tömegű elkobzott szőlőbirtok műveletlensége hozzájárult a hegyaljai szőlőtermesztés hanyatlásához.29 Ha rekonstruálni akarjuk egy birtokos elkobzott jószágának nagyságát, bevételeit, szolgálati rendszerét különféle források adatainak szintetizálására van szükség. A következőkben gróf Thököly Istvántól és Thököly Zsigmondtól elkobzott uradalmak rövid gazdasági elemzése következik, amely főleg a bevétel és kiadás kettősségére, a majorsági rendszerre és annak nagyságára koncentrál, mint legfőbb fejlettségi fokmérőre. Ezen kívül nagy figyelmet szentel a szolgáltatások pénzbeli megváltására, mint a feudális szolgálati rendszer egyik legfejlettebb jellemzőjére. Gróf Thököly István késmárki uradalma Késmárk várából és városából, Viborna, Kakaslomnica, Heussdorf (Hunsdorf), Óleszna, Hundermark, Hanosfalva (Ha- nusfalva), Mátyásfalva, Gibell, Krompach, Folwark, Kisszalók, Luczivna, Nagy- lomnica, Maldur teleplésekből állott 1670-ben, kamarai elkobzásukkor. A késmárki uradalom esetében is találkozhatunk ugyanabban az időben keletkezett, de több esetben más adatokat tartalmazó összeírással. Az UC sorozatban fellelhető 44/24 és 143/1 (a) számú források alapvetően 1670-ben készültek, de ez utóbbi 1686-os egyszerű másolat. Bizonyos, hogy bár egy éven belül, de másmás összeíróval készültek. A két forrás eltérésein túl alkalmas arra, hogy összevetve azokat megállapítsuk, hogy a késmárki uradalom feudális szolgálati rendszerében előtérbe került az adók pénzbeli megváltása. Nemcsak a cenzust fizették meg készpénzben, hanem fizettek a majorból kapott gabonáért, őrök fizetésében adtak, megváltották az ökreiket, fizettek ospowét (egyfajta helyi terményszolgáltatást), megváltották a ludat, tyúkot, kappant, tojást. Természetesen a majorsági robotmunkát nem váltották meg, viszont több esetben a malmok (Hunsdorf, Gibell), sőt néhol a bor, sör és pálinkaárulást (Luczivna) is a jobbágyok végezték, éves díj ellenében. A késmárki uradalomban 3 allódium volt, mindegyiket három nyomáson művelték. A késmárki majorság összesen 250 hold nagyságon 520 köblös vetést bírt befogadni. A Mátyásházi 600 köblös, a kisszalóki 900 köblös földeken terült el. Ezenkívül ezekben településeken 160, 100, 100 szekér szénát adó majorsági 28 A keresett kimutatások a MÓL Filmtár 3945. számú dobozban keresendőek. 29 Ulrich: 155—166. Itt bővebben olvashatunk a kamarai szőlőallódium kialakításáról, a kamarai bevételekről, kiadásokról, az egyes elkobzott szőlőbirtokok sorsáról is. 57
