Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)
Lukács Gábor: „Haszontalan és Ujj Költségeket ne tegyen”: a Festetics-birtok reformja Nagyváthy János vezetésével
DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA alapon álló lehető legjobb hasznot tűzi ki céljául. ’v8 Az adórendszer megváltoztatását javasolta, a „dicalis conscriptiókban” foglalt tételeket végigvizsgálta, csaknem mindegyiket alaposan megbírálta, a személyek, házak, rétek rovatok elhagyása mellett kezdeményezte, hogy az adóalap az adózó tiszta jövedelme legyen, az adó mértéke ennek a nyolcada. A cenzori bírálatban leírtak egy olyan művet mutatnak be, mely a magyar közgazdaságtan ,,A’ Szorgalmatos Mezei-Gazdája” lehetett volna, Für (1985) szerint ezt a „fontos ökonómiai művet akár az első hazai közgazdaságtani munkának is tekinthetjük. ”78 79 6. ÖSSZEGZÉS Nagyváthy birtokigazgatói tevékenységének idején a magyar- és a világgazdaság egyaránt hatalmas átalakuláson ment át, amely Czettler szerint is egyedülálló volt, az „emberi gazdálkodás átalakulására a legnagyobb hatással a francia forradalom volt. ”80 Az egyoldalúan mezőgazdasági orientáltságú magyar gazdaságban is komoly változások kezdődtek, a piaci viszonyok egyre meghatározóbbá váltak, ezért a gazdálkodás sikerességének mérése elsődlegesen pénzjövedelemben történt. A gazdasági átalakulások kihatottak a nagybirtok gazdálkodására, Kaposi Zoltán szerint a XVIII, században megerősödött a magyar uradalmi rendszer, ugyanakkor Nyugat-Európával ellentétben (ahol a nagybirtok már tisztán gazdasági egység volt) hazánkban megmaradt gazdasági-társadalmi szervezetnek.81 A konjunkturális hatásoknak is köszönhetően a XIX. század első felében következett be hazánkban az átmenet a adóztató típusú nagybirtokról („Grundherrschaft”) az árutermelő nagybirtokra („Gutherrschaft”). Az átmenet nem volt teljes körű, ugyanakkor a jövedelem-központú szemlélet térhódítása, a pénzbeli bevételek fokozása a költségigényesebb fejlesztéseket is elérhetővé tette. Szekfű Gyula szerint a XIX. század első felében a nagybirtoknak már „csupán” gazdasági üzem funkciója volt.82 Gunst Péter megállapította: a konjunkturális hatások országszerte arra ösztönözték a nagybirtokosokat, hogy modernizálják birtokaik termelését, amelyeken már a piacra történő árutermelés, a pénzjövedelem volt a meghatározó cél. Ennek elérése érdekében felértékelődött a gazdasági ismeretek szerepe, ami magával vonta a gazdasági szakirodalom, szakoktatás fejlődésének igényét is. A 78 Vörös, 1961. 402. 79 Für, 1985. 441. 80 Czettler (é. n.), 176. 81 Kaposi, 2000. 18-19. 82 „Széchenyi korszakának nagybirtoka (...) már csak egyszerű gazdasági üzem, mely gabonát, állatot, bőröket, gyapjút, bort termel és ad el. ” Szekfű, 1928. 282
