Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)
B. Gál Edit: Az Orczyak tiszaabádi uradalma a 18-19. században
DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA Az apa által összegyűjtött hatalmas vagyont 1789-ben Lőrinc két fia László és József örökölte. A 18. század végén tehát megindult az addig egy kézben összpontosult óriási birtoktest szétesése. Az osztás során az abádi uradalom József kezébe került. Amikor Orczy József 1804-ben meghalt, felesége Berényi Borbála vette kezébe a birtokok irányítását és több mint 12 éves munkával ügyes gazdálkodással az évtizedek során felhalmozódott közel 2 millós adósság jelentős részét rendezte. Orczy Józsefnek és Berényi Borbálának hat gyermeke született, négy fiú és két leány. Amikor az anya 1819-ben meghalt, rá egy évre fiai felosztották egymás között a birtokokat. A fekvő jószágokat a négy fiú, Lőrinc, László, György és József felbecsültette és a jövedelemaránynak megfelelően, felosztotta egymás között, s ezzel megindult a hatalmas birtoktest szétdarabolódása. „Létrejött” a négy ág — tarnaörsi, újszászi, gyöngyösi és erdőkövesdi — amelyek a családi központokról kapták nevüket. Az osztozkodás során a tarnaörsi-ág „alapítójának”, Lászlónak jut a tiszaabádi uradalom. TISZA SZEREPE E terület gazdasági életét a történelem folyamán mindig a Tisza határozta meg. „A Tisza folyó valódi nemtője a magyar nép fajnak. Még a Nilus folyamnál is nagyobb a jelentősége azon népre nézve, mely partjain letelepedett. Lassú, kanyargó folyásában végtelen területeket tart állandó mocsár alatt, mivel partjai csaknem mindenütt alacsonyabbak, mintsem a magas vízállást rakon- czáik közé zárhatnák. Mikor nagyon megárad, messze elönti az alföldi síkságot. Rombol; de termékenyít. A mi kárt egy évben tesz, másikban tízszeresen visszaadja. Valóságos százemlőjű Isis-isten. ’n6- írta a folyóról Arany János. Áradás idején a víz kilépett medréből hatalmas területeket öntve el. Ahol az árvizek alkalmával a víz rendszeresen kitört ágyából, ott alakultak ki a fokok. Apadáskor ezeket a fokokat fa vagy fém ráccsal mesterségesen elrekesztették, s a vízben maradt halakat kifogták. Ez a „foki halászat” elterjedt tevékenysége volt a folyó mellett élő embereknek. Az ismétlődő áradások kedvezően befolyásolták a rétgazdálkodást, kedveztek a rideg állattartásnak és a halászatnak, míg az ártér az építési alapanyagot a nádat, fát, sarat szolgáltatta. A magasabban fekvő területeken szántóföldi művelés folyt, s megindult a szőlőskertek térhódítása.16 17 A lakosság számának növekedése azonban szükségessé tette, a föld visszahódítását, az árvizek visszaszorítását. 16 OMM 2001 - elektronikus változat 17 Fejér, 2009 - elektronikus változat 225
