Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)
Rémiás Tibor: A szádvári uradalom lengyel (górál) telepesei a herceg Esterházyak és a gróf Andrássyak földesurasága alatt
DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA bontva. Ezek olyan zsidók voltak, akikhez még az asszonyok is jártak. Azt a házat a legutoljára bontották, amelyikben ők voltak elszállásolva. ” „Ha nem akartak, nem jöttek el, nem kényszerítette őket semmi és senki, de ott már nem volt semmiféle lakossági szolgáltatás sem iskola, sem semmi, úgy álltak ott, mint a remeték. Mindenük megmaradt úgy, ahogy azelőtt volt. A földrészük is megmaradt meg ott dolgoztak, ahol akartak. Itt Istvánmajorban úgy osztották el a cselédházakat, hogy minden két családnak adtak egy cselédházat. Az úgy volt, hogy a pitvar, ami a két házat elválasztotta közös volt, ezen kívül minden családnak volt egy szobája, kamrája, konyhája. Hogy ki kivel akar lakni azt mindenki saját maga döntötte el ebbe Pitlik nem szólt bele. Mindenki igyekezett rokonnal vagy magához közel állóval összeköltözni. Volt itt egy nagy raktárépület, egy magtár, ami tisztán téglából volt ezt négy családnak osztották ki, de abban a családok nem tudtak telelni, ezért meg volt nekik engedve, hogy az iskolába költözzenek be. ” „Meg Kóréék meg Kovács Andris a bátyám meg édesapám volta a negyedik. Közben a terület már fel volt mérve, kialakult, hogy három utca lesz, és mindenki tudta már, hogy hol fog építkezni. Meg volt mindenről a térkép. Ezt megelőzte egy falugyűlés. A házhelyek meg voltak számozva és sorsolás útján dőlt el, hogy ki hol fog építkezni. Ezután vezették be a telekkönyvbe a neveket. Zimányi nevezetű mérnök jelölte ki azt is, hogy a temető hol legyen. A nép úgy döntött, hogy közel legyen a temető. A szőlő terület az nem volt olyan nagy és nem volt egyforma. Majdnem mindenki kapott szőlőt. Az úgy volt, hogy a fele kapott szőlőt a fele meg erdőt. Az erdőrész ott volt, ahol most is van. Ezekre is sorszámot húztunk. Tehát egy családnak volt erdő vagy szőlő része és földje. ” „Az volt az a nyilas az a sorszám, amit a házhelyre húztunk. Volt első dűlő, volt második dűlő, ebbe a dűlőbe mindenkinek volt. Volt aztán a beltelek, ez a házhely. A második dűlő a homokos volt. A káposztás kert itt volt a laposon. Az ispánrét két darabból állt volt föld meg a laposon olyan vízállás, amit egyszer kiosztottak az változatlanul megmaradt mindenkinél. A dűlőkben mindenki azt termelt, amit akart. A kiosztást lehetőleg úgy végezték, hogy a családok egymás mellett legyenek. Az iskola megmaradt iskolának. Derenken az iskolát meg a templomot nem bontották le, Derenken filia volt, a pap nem jött velünk. Itten a templomot 1951-ben szentelték fel, újjáépítve meg 1972-ben volt. Amíg nem volt itt templom addig az iskolába jártunk. Az az oltár, ami az iskolában volt az most itt van a templomba. A miseruha, meg minden a templomból ide került. Derenken 3 harang volt. Azt elosztották úgy, hogy két harangot elvittek a háborúba, a kis harang az meg van Szögligeten. De nem csak Derenkről vitték el a harangokat, hanem máshonnan is vitték a háborúba. Derenken tiszta katolikusok voltak. A derenki templom fából volt, zsindely tetővel. Amikor az érsek beleegyezett abba, hogy a templomot elbontsák itt felállítottak egy keresztet. A templom emlékére. Ennek a templomnak a kulcsa kovácsolt kulcs volt. Pontosan ott volt az oltár, ahol most a kereszt van. 209
