Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)

Rémiás Tibor: A szádvári uradalom lengyel (górál) telepesei a herceg Esterházyak és a gróf Andrássyak földesurasága alatt

DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA

juhar, 7%-át fekete fenyő képezte. Hasznosítására rendszeres gazdasági üzemtervet kellett készíteni 10 évre előre. Az 1928. évit pl.: Szabados József, a volt úrbéri birtokosság elnöke, M. Bubeno István, P. Kovács András és Kusztván János, volt úrbéri birtokossági tagok hagyták jóvá. (Lásd a 10. mellékletet!)

A Derenki közbirtokosság legeltetési társulata 1933. november 15-én alakult meg. A közös legelő Derenk község határában terült el és 199 kát. hold 1133Q-Ö1 kiterjedésű volt. 37 tagból állt. A társulat közös ingó vagyonához tartozott még 1 bika és 1 kan. Alkalmazott csordást és kondást is. A szarvasmarhák - lovak - juhok-sertések legelőterületét minden esetben elkülönítették, és a legeltetés rendjét megállapították. A majorságot (vagyis a baromfikat) csak a részükre vagy a sertések részére kijelölt területre volt szabad kihajtani. Az alakuló ülésen (1933) 88 társulati tag nevében Fazekas József elnök, Szabados József bíró, B. Rémiás András és Gogolya István bizalmi férfiak írták alá a legeltetési társulat névjegyzékét, alapszabályát és rendtartását.

Derenk belterületén 1939-ben 80 lakóház állt. 1935-ben legnagyobb földbirtokosai: gróf Andrássy Géza és a község úrbéresei a település földbirtokainak 83,1 %-ával bírtak. A földbirtokok 72,7%-a 5 kh alatti, 25,8%-a 5—50 kh közötti birtoknagyságú volt, összességében 4410 aranykorona értékben (1935). A település villamosítása nem történt meg. Általános népiskolája és állami gazdasági továbbképző iskolája volt, mindvégig magyar nyelvű. Az I. világháború során a 70 bevonult helyi lakosból 10 fő hősi halált halt, 1 fő vitézi rangot és birtokot kapott a kormánytól. A II. világháború befejezését (1944. december 17-ét, a szovjet csapatok átvonulását) a település lakói már nem itt élték meg, de a férfiak innen vonultak be.

Etnikai és nyelvi tekintetben a derenkiek 1943-ig (többfelé történő áttelepülé- sükig) nem asszimilálódtak a szomszédos magyar lakossághoz. Ennek okát elsősorban a természeti viszonyok által is biztosított - erdőkkel és hegyekkel övezett és használhatatlan, meredek, sziklás útjaikon szinte megközelíthetetlen településük - zárt közösségükben, a falun belüli házasodási szokásukban látjuk. A külső hatásoktól való elszigeteltségük máig tapasztalható tanújele az a szenzációnak is beillő tény, hogy a derenki telepesek leszármazottjai - sajnos mára már csak az öregek - még mindig őrzik nyelvükben a lengyel nyelv 18. századi archaikus fordulatait. Mindehhez azonban tudnunk kell, hogy beszélt derenki lengyel nyelvük írott formáját soha sem használták, és az évszázados magyarországi ittlétük alatt lengyel nyelven írott könyveket (még a Bibliát sem), újságot sem olvastak.

Derenk és környéke kiváló természeti adottságokkal rendelkező és vadban gazdag vidék. A terület csábításának sem a nagy vadászok hírében álló Andrássy grófok, sem a köztudottan vadászni kedvelő Horthy Miklós kormányzó nem tudtak ellenállni. Persze, a derenkiek is ismerve a táj adottságait, elsősorban vetéseik védelmében, valamint táplálékuk kiegészítéseként, gyakran éltek az orvvadászat lehetősségével. A majd állami erdőkben a falu lakosságának rendszeres illegális

188