Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)
Rémiás Tibor: A szádvári uradalom lengyel (górál) telepesei a herceg Esterházyak és a gróf Andrássyak földesurasága alatt
DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA természetesen a legfontosabb, hogy Derenkről és lakosairól milyen képet tükröz vissza. Romantikus történeti regény (1877) Pétery Károly tollából „Az utolsó Bebek”- ről vagy ugyancsak romantikus ifjúsági elbeszélés Komoróczy Miklóstól gróf And- rássy Dénesnének „hódoló tisztelettel ajánlva” „A szádvári gyász” címmel már a 19. század második felében születtek irodalmi alkotások, amelyeknek témáját a rejtélyes Szádvár és titokkal teli földesurai ihlettek. Persze, ezek a művek témánk tudományos kutatását nem lendítették előbbre. 66 év hallgatás után megjelent egy újabb irodalmi alkotás (1965) a derenkiek széttelepítéséről, „A Kormányzó úr medvéi” címen. Ennél a műnél elkerülhetetlen a korszak politikai hátterének megemlítése, amely megmutatkozik a harcias, furfangos paraszti karakter megformálásában, az úri önkénynek kiszolgáltatott parasztok szenvedéseinek leírásában. A kapzsi és telhetetlen értelmiségi alakja mutatkozik meg az ügyvéd szerepében, aki bemocskolja a tiszta és ártatlan paraszti világot. Érdemes Szüts László regényében a beszélő helységnevekre és az elferdített családnevekre is odafigyelni, melyekben felfedezhetjük a derenki családok neveit és azon falvak nevét, ahová a széttelepítés során kerültek: Imre Major (Emőd-Istvánmajor), Besenyő (Ládbesenyő-Andrástanya), Átokpuszta, Savanyúkút (Büdöskútpuszta). Vizsgálódásunk arra is kiterjedt, hogy Derenkről és a széttelepített lakosokról milyen cikkek jelentek meg a napi sajtóban és folyóiratokban. Ez fontos annak megértése szempontjából, hogy milyen kép élt történetükről a köztudatban. Meg kell vizsgálni, hogy mikor mennyi cikk jelent meg Derenkről és milyen hangvételben íródtak ezek. Érdemes elsőként a címeket megvizsgálni, majd kitérni a cikkek megjelenésének dátumára és a megjelenés helyére is. 1966-ban az Észak- magyarország hasábjain megjelent olyan írás, amely derenki leszármazottakkal foglalkozott. A cikkből kiderül, hogy ebben a korszakban Derenk nem azért volt érdekes az újságírónak, mert lengyel származásúak lennének, hanem mert ők az elmúlt rendszer politikai áldozatai. Különösen érződik ez a szemlélet azon az íráson, mely időben ez után következik. Vincze Oszkár 1969-es cikke „Mit ér az ember - a medvéhez képest?” politikai hangulatfestés az Horthy-korszak önkényeiről, amikor még medvékre lehetett elcserélni a magyar parasztot. Témánk szempontjából a cikk utolsó bekezdése az igazán lényeges, ami így hangzik: „Az eset kizárólag, mint a Horthy-féle ellenforradalmi korszakra jellemző dokumentum tanulságos, amely beszédesen példázza, vajon mit is ért akkortájt a rendszernek az ember, ha magyar - ezúttal a medvéhez képest. ” A hangsúly a magyar emberen van, nem a tóton és nem is a lengyelen. Nyilvánvalóan a kor kisebbség-politikája is jelen volt ebben a cikkben, miszerint nem voltak hajlandóak tudomásul venni a hazánkban élő más nyelvű és vallású kisebbségek meglétét. Az 1970-es és 80-as években megjelenő írások, nem tartoztak szorosan a napi sajtó fogalom körébe, hiszen ezek az Élet és Tudomány (Hemmert Mária, Dénes 176
