Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)
Ján Zilák: Üveggyárak a véglesi uradalomban a XVIII, század végéig
DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA rangot 1785-ben kapta, minden bizonnyal a végleshutai ipari termelés fejlesztésében és a település benépesítése terén szerzett érdemeiért. A konkrét indokokat azonban nem ismerjük.38 A nemességgel együtt címert is kapott. Egy kehely látható rajta, amelyet két oldalról oroszlánok tartanak, fölötte korona látható, a kehely alsó részében pedig az I M kezdőbetűk (Joannes Michna). 1785-ben az egyház templom és parókia építését fontolgatja, mivel ekkor már Zólyommiklós már 590 lelket számlál. Kiválasztották a megfelelő helyet, és az itteni irtványok tulajdonosaival is megállapodtak, s rendezték a tulajdonviszonyokat.39 A megszűnt üveghuták történetének feltárásakor ma már gyakran problémát jelent annak feltárása, hol is állt konkrétan a huta. Ez a helyzet a mai Zólyommiklós (Detvianska Huta) település esetében is. Wáczy Miklós ügyvéd 1787. április 24-én jelentést írt a zólyommiklósi erdők állapotáról, és ennek köszönhetően tudjuk, hogy az itteni üveghuta 1761-ben épült (amit az eddigi kutatások megerősítettek) és a falu közepén található (in medio possessionis existens officina vitraria), Gyet- vától három órányira.40 E jelentés alapján készítette el a Helytartótanácsnak szóló jelentését Zólyom vármegye alispánja, Radvánszky János is, aki megállapítja, hogy az üveghuta környéki erdőkről hét éve gondoskodik az erdész a meghatározott előírások alapján. A jelentés idején 41 zsellér és 37 alzsellér élt itt. Megélhetésük biztosítása érdekében az uradalom engedélyezte számukra, hogy ezen a terméketlen terepen erdőt irtsanak, hiszen a vármegye kincstárába évente 148 aranyat és 12 krajcárt fizettek.41 A véglesi uradalom felügyelője, Nándory M. és Michna János 1788. április 2-án írta alá Nagyszalatnán a megújított bérleti szerződést, mely megállapítja, hogy a kijelölt bérlő 1788. április 1-től 4 esztendőre bérbe veszi az üveghutát oly módon, hogy az uradalomnak évi 510 aranyat fizet negyedéves részletekben. Ezért az összegért használatába adták a Solnansko (ma Stoliansko) és Hutnícka elnevezésű réteket, valamint az általa eddig használt szántókat. Ezen kívül engedélyezték neki, hogy cselédei, valamint a falu számára húst „tartson“, a segédek számára sört szállítson az uradalmi sörgyárból, melyet az uradalom ugyanolyan áron ad el neki, mint másoknak. Az uradalom ezenkívül kötelezettséget vállalt arra, hogy a megállapított 510 aranyon túlmenően minden évben leszállíttat a hutához 500 öl- nyi fát, amit azonban saját költségére kell kivágnia ott, ahol az uradalom kijelöli. 38 Ugyanott, ZZ, Bemard Hupka 1792. évi nemesi rang iránti kérelmében megemlíti két üveggyári település - Zólyommiklós és Bzová - megalapitásához kapcsolódó érdemeit, mely településeket benépesítette és felvirágoztatta, miáltal az egyes vármegyék hasznára váltak. Lásd ZZ, Kongregációs iratok, Theca D, 139. mappa, 62. sz. irat 39 SABB, ZZ, Kongregációs iratok. Theca D. 82. sz. mappa, 18. sz. irat. 40 SABB, PV gyűjtemény. Sedes Dominalis Anno 1787 Ladula Vili. 41 Tagányi, 1896. 531-532. 164
