Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)
Vajay Szabolcs: A társadalmi átalakulás lélektani lecsapódása a királyi könyvekben
A „régi" Királyi Könyvek tartalmi anyagának legrégibb ismert töredéke Nagy Lajos egy 1363-ban foganatosított bazini határjárásának kivonata, amaz eredetiről, amely regestro regali in nostra Cancellaria existenti... — Zsigmond korától az okmányoknak iktatási jegygyei való ellátása bevett szokássá válik: Regestrata ad librum regálém, utóbb pusztán egy nagy „R" betűvel jelezve, vö. HAJNIK Imre: A Királyi Könyvek a vegyes házbeli királyok korszakában, Budapest, 1879,4 o. és 1. j. A Királyi Könyvek tartalmi mibenlétéről Zsigmond királynak egy 1436-ban kelt oklevele tanúskodik: ...in quibus nostrae regiae donationes et confirmationes ac consensuales adhibitiones soient conscribi, vö. HAJNIK: A Királyi Könyvek, im., 8. Midőn például Andreovich Andrást és utódait Mária Terézia 1763 május 25.-én Bécsben kelt címereslevelével nemesi rangra emeli, az oklevél egész kis történettel igazolja a kedvezményezettnek arra érdemes voltát: a nemességszerző péterváradi és karlócai postamester volt; a török háborúk idején a postaszolgálatot példásan látta el és mind a hadi élelmezés, mind a várak karbantartása, mind az adóbehajtás körül jeles érdemeket szerzett; a Szlavóniában garázdálkodó haramiákat megfékezte, miértis Wallis tábornok ajánlatára aranyéremmel jutalmazták; a karlócai postát saját költségén szervezte meg és a becskeji hivatal igazgatásáról is gondoskodik; stb., vö. Királyi Könyvek, XLVI, 218 ésk. — Mária Terézia korától kezdődőn a Királyi Könyvek hemzsegnek az ehhez hasonló társadalomtörténeti értékű feljegyzésektől. Nyilvánvalón kiviláglik belőlük, hogy a nemesi utánpótlás kérdését immáron nem a katonai, hanem a polgári erények alapján mérlegelik. Vö. S. de VAJAY: Eléments turcs dans l'héraldique hongroise. Un cas caractéristique d'interpénétration socio-culturelle, „Archívum Heraldicum", LXXXIII., Neuchatel, 1969, 18-24. A Fulókércsi Molnár család 1651 szeptember 4.-én nyert címere vízen forgó ezüst malomkerék, sisakdíszként három búzakalászt markoló karral, vö. J.SIEBMACHER'S Der Adel von Ungarn, pk., Nürnberg, 1894, 91 és 52. tábla; a Kehidai Deák családnak a XVII. század óta ismert címere nyitott könyvbe lúdtollal író kéz, vö. uo., I., Nürnberg, 1893,126 és 98. tábla; és így tovább... A Nagyidai Kulcsár család 1627-ben Bethlen Gábortól nyert címerének oroszlánja nyakörvként öt összefűzött kulcsot visel; baljában kardot tart, jobbjával arany kulcsot emel, vö. SIEBMACHER, im., III., 348 és 262. tábla. Kereskedelmi tevékenységre utal, például, a Zolnai Matolay család 1692 július 9.-én nyert címere, amelyben ezüst felhőből előnyúló kar arany mérleget tart, sisakdíszén pedig maga Fortuna istenasszony lejt, vö. SIEBMACHER, im., III., 409 és 304. tábla. A Királyi Könyvek első befestett címerképe Mayer Mihály pesti ügyvéd 1754 december 14.én Bécsben kelt nemeslevelét ékesíti, vö. Királyi Könyvek, XLIII, 368 és SIEBMACHER, im., III., 389 és 291. tábla. A Királyi Könyvek 1867-től 1918-ig vezetett utolsó sorozatának mutatóját kiadta G ERŐ József: A Királyi Könyvek. Az I. Ferenc József és IV. Károly király által 1867-től 1918-ig adományozott nemességek, f őnemességek, előnevek és címerek jegyzéke, Budapest, 1940. 52
