Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)
Tóth István György: Szabadosok és kisnemesek
párt. A kapitány már arról intézkedett, hogy mi legyen Taba ingóságainak sorsa, ha elütik a fejét, amikor a rabok a várból, maguk helyett a kalodába zárt drabantokat hagyva, lajtorjákon kiszöktek. Öt nap múlva a prédikátornét az üldözésére kiküldött katonák elfogták, de Tabának nyoma veszett. Francsics feltételezése szerint a hódoltságra menekült. Alig fél évvel később azonban már ismét Körmenden élt, ott mutatta be zálogleveleit: úgy látszik, bocsánatot nyert felesége és a törvény előtt egyaránt. E körmendi famíliák átmeneti helyzetét tükrözi életmódjuk, művelődésük is: a külsőségekben, a könnyen elleshető formalitásokban igyekeztek utánozni a nemesség felsőbb rétegeit, életformájuk ugyanakkor sokban hasonlított a leggazdagabb jobbágyokéhoz. Átmeneti helyzetüket tükrözi lakóhelyük is — a nemesi kúriáknál szerényebben, a jobbágyházak szomszédságában éltek. Kivételt csak id. Falusi György portája jelent két kályhás és két füstös szobájával, amelyben — mint láttuk — Zrínyi Miklós is többször megszállt. Ennek előző tulajdonosa is nemes volt: nemes Somogyi Imre özvegyétől vette Falusi 127 forintért — ez a többi egésztelkes ház árának 2—3-szorosa. ° Ezen kívül Nemsem Istvánnak — szintén nemes és tiszttartó — és a nemességet szerzett, meggazdagodó kocsmárosnak, Babos Szabó Györgynek volt két kályhás szobája. Nemsem jókora házában, amely korábban a németújvári porkolábé volt, ezenkívül két pincét, füstös szobát, kamrát, kapuszint is találunk, udvarnak pedig a szomszéd telket vette meg.59 A vagyont azonban inkább a gazdasági helyiségek száma jelezte: a régóta nemes Földispán Péter házában egy füstös és egy kályhás szoba volt csak, mint a körmendi jobbágyházak többségében, de két kamra, két pajta és négy, összesen 16 lónak elegendő istálló csatlakozott hozzá. A körmendi végrendeletek, hagyatéki leltárak szövegeiben nem szerepelnek a vizsgált családok. Néhány utalás azonban sejteti, hogy vagyonuk egy részét ötvöstárgyakban tezaurálták. Amikor 1640 végén, a kocsmapénz-hiány kapcsán Batthyány Ádám elrendelte, hogy ifjabb Falusi György minden értékét foglalják le és vigyék a várba, „ládáimat — írja az ifjabb deák — föl nitogattam, minden ezüst miemet, az mi volt, föl írták". Ezt a „két arcuson írt", s így bizonyára hosszú lajstromot nem ismerjük, de tudjuk például, hogy Falusi Taroczáni Jánostól 200 forintért vett aranyozott ezüst ötvöstárgyakat. Felesége, Hidassy Ilona hozományképpen „az ezüst mivell együtt... attiátul hozta az ruházatot ládástul. Földispán Pál a Bethlenszabadságharc idején okleveleit és drágaságait menekítette biztonságosabb helyre. Id. Falusi György értékeit németújvári házainál tartotta, ott kell inventálni, írták.^ A mezőváros felső rétege vallási szempontból nem volt egységes. Id. Falusi György többször hívott be katolikus papot Körmendre, a református prédikátor, Alsólyndvai Péter nem kis felháborodására; misére járt később a fia, az ifjabb deák is. Katolikus volt a korábbi városi bíró, nemes Strobol János is, ám a tárgyalt famíliák nagy része, miként a körmendiek többsége, református lehetett, a kálvinista lelkészekkel állt kapcsolatban. Francsics Gáspár, a vicekapitány a körmendi református pap, a későbbi püspök, Szeli Luka György marasztalása érdekében levelezett, Babos Szabó György „édes komám uramnak" titulálta a körmendi prédikátort, valószínűleg Mosoni Istvánt. Hidassy András legkisebb lánya, Annók a pinkaszetitkirályi lutheránus prédikátor felesége lett, aki valószínűleg azonos a később férjeként emlegetett Mikulics Balázs tarrodi lelkésszel. Nemsem István „vasárnap, hogy praedikatiorul kijüttünk", szólt a körmendi sereghez, és Nemsem Péter vajda is akkor keveredett jókora verekedésbe, „mikoron az praedicatiora akart menni." A körmendi Taba-család, mint láttuk, a Falusiakkal volt rokonságban. Valószínűleg a családból került ki a 17. századi Körmend legműveltebb szülötte, Körmendi Thaba Tamás. Nevét 1623 tavaszán a németországi oderafrankfurti, 1625 július elsején a hollandiai franekeri
