Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)

Tóth István György: Szabadosok és kisnemesek

Tóth István György: SZABADOSOK ÉS KISNEMESEK Mindössze néhány család sorsát szeretném nyomon követni a 17. század folyamán, szűkebb kutatási területemen, a Vas megyei Körmenden. Ha talán mégsem csak a családfakutatókat vagy a helytörténészeket érdekelheti e pár, egymással összeházasodott família sorsa, akkor ennek oka elsősorban a rendkívüli forrásgazdagság lehet. E családok pályájáról, mindennapjairól több ezer, a földesúrhoz írt levelükből értesülünk. Ha a jogbiztosító iratok segítségével mintegy szabadszemmel, a peres iratok révén pedig nagyítóval vehetjük szemügyre e családokat, akkor ezeken a leveleken keresztül — továbbvíve a hasonlatot — mintegy mikroszkopikus vizsgálatra nyilik lehetőségünk. Márpedig azt tapasztaltam, hogy ilyen bontásban a szabadszemmel merev határnak tűnő választóvonalakról — pl. szabadosok és kisnemesek között — kiderül, hogy valójában egymásba mosódó árnyalatok sorozata. A továbbiakban nem foglalkozom azokkal a nemes családokkal, amelyeknek bár házaik, jószáguk volt Körmenden, mégsem számíthatók a mezőváros társadalmához, mert itteni birtokuk csak számos jószáguk egyike volt. Ilyen az lllésházy-perbe keveredett korábbi földesúr, kaszaházi Joó János személynök családja, vagy a két híres törökverő kapitány, apa és fia, Rátki Menyhárt és Rátki György, vagy a Batthyány-magánhadseregnek több főtisztet adó familia, a Káldyak. A mezővárosban élő nemesek nagy része, akiket valóban a körmendi társadalom legfelső rétegének tekinthetünk, nem nemes helyen lakott. A szolgáltatások alól mentesített jobbágytelken élt a mezőváros leggazdagabb családja is. A körmendi lakosok földmegoszlásában a két Falusi György, apa és fia foglalta el meszsze a legelső helyet. Az 1646-os urbáriumban összeírt 241,5 hold szántóföldjük, 44 szekér szénát adó rétjük, a kezükön levő 3 házhely és két déserta sessió akkor is tekintélyes, ha a két Falusi György vagyonát mi nem is tudjuk szétválasztani, bár tudjuk, hogy ez a szétválasztás megtörtént.

1 A Falusi-család jól példázza azt a folyamatot, amellyel egy egész telkes jobbágyból két nemzedék során olyan nemes lesz, akinél Körmenden jártában Zrínyi Miklós a költő és hadvezér is több alkalommal megszállt.^ Bozai László tiszttartó már 1637-ben féltékenyen hívta fel a földesúr figyelmét id. Falusi György deák vagyonára: Körmenden „ollyanok is vannak, kik három és négy helynek földeit is tartják, és azon kívöl számtalan sok örök földeket bírnak, úgy mint György deák; és a nemes szabadságnak neve alatt dézsmát nem adnak. Nagyságtok kiknek engedi meg, és kik(nek) nem, az Nagyságtok jó akaratja". Sohasem fogjuk tudni teljes egészében feltárni a két Falusi György pénzügyleteit, megállapítani földbirtokuk teljes nagyságát. Vagyoni helyzetük el ködösítése érdekében ők is mindent elkövettek. A számos apró, de egy hiányos mozaikká összerakható adat mellett azonban egy elsőrendű forrásunk is van: amikor ifjabb Falusi György nem tudott elszámolni a kocsmapénzzel, és meggyanúsították vagyona eredetét illetően, a vádakat visszautasítva azt írta földesurának: „Azért Nagyságos Urarn, Nagyságodnak meg jelentem, hogy honnét és mibül szerzettem, az mi keveset szerzettem".^ Ez azért nem volt olyan kevés. A Falusi-vagyont legjobban a kocsmapénzből hiányzó összeg jellemzi: 2073,64 forintot kellett a földesúrnak kifizetni. Ifjabb Falusi György ki is fizette: „az mivel adós maradtam Nagyságodnak, az imár meg vagyon fizetve" — írja 1641. június 25-én, tehát alig fél évvel később.

6 56