Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)

Vajay Szabolcs: A társadalmi átalakulás lélektani lecsapódása a királyi könyvekben

természetéből adódik; hogy abúzus alkalmasint előfordult, szintén nyilvánvaló. Ám e járulékos esendőségek csak kevéssé érintik a nagy társadalmi körforgás egészét, amely a török világ történeti háttere előtt termeli ki, már ennek a világnak politikai és katonai letűnte után, azt az új magyar társadalmat, amely a kései középkor feudális/patriarchális keretétől éppen annyira különböző, mint az 1848-ban beköszöntő polgári társadalom struktúrájától, amelyben a Mária Terézia lefektette mobilitás, ha mind csak csökkenőn is, 1918-ig tovább tükröződik. Egy társadalmi átalakulás sokkalta kevésbé időzíthető, mint a ténykérdésekhez inkább kötődő politikai változások. Áll ez minden mozgásba jött táradalomra, fejlődésének mindahány szakaszában. Ha tételét a 16.—18. század magyar átalakulására alkalmazva, összevetjük a korabeli Európa egyéb államaival, bízvást elmondhatjuk, hogy a hazai fejlődés sok tekintetben meghaladta korát: nevezetesen a népképviseleti elv és az érdem szerint való társadalmi emelkedés szempontjának magvetésével. Ha ez jobbadán öntudatlan is, helyes elképzelése éppen eredményeinek tükrében nyert igazolást. Illő dolog tehát nem elhanyagolni titkos lélektani csatornáinak kivizsgálását, aminek egyik „megfogható" módja a címereslevelek és az őket őrző - vagy éppen nem őrző — Királyi Könyvek modern tudománytani kiértékelése.