Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)
Kubinyi András. A középbirtokos nemesség Mohács előestéjén
DI. 56251. 1495-ben Drágffy Bertalané, pl. Dl. 56277. Ramocsaházi idősb Mihály 1491-2-ben Ecsedi Báthori András (Dl.82032, 97494.), 1501-1502-ben Szaniszlófi Báthori János és'András (pl. Dl.82179, 56331.), majd közvetlen utóduk, Várdai Miklós és István alispánja lett. Dl. 73341. Csűri Imrére Id. fenn, 43.j. 69. Kubinyi, A magyar állam i.m. 11.j. Szlavóniáról külön kellene írni. 70. A Kanizsai nándorfehérvári bán által 1503—1504-ben tartott lovasok fizetési lajtsroma egyértelműleg familiárisokról beszél. Iványi Béla, A Kanizsayak fizetési lajtsroma 1503-4-ből. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 12 (1905) 15-35. A zsodosok familiárisok, ezt mutatja a végvárak 1522-es fizetési lajstroma. PI.: In Themeswar sunt équités septingenti et decem familiäres antiqui domini palatini ad stipendium regni conducti. LEO 267. (Báthori nádor egyben temesi ispán is volt, az ország pénzén felfogadott 710 lovast familiárisnak tekintette.) Zápolyai vajda északkeletmagyarországi birtokairól kiállított bandériumának számadása viszont ezt írja: Exitus ad sallaria stipendiariorum sive servitorum illustrissime dominationis gratiosissime. Itt már az új servitor kifejezés takarja a zsoldost, a felsorolt nevek ismert nemesek. Dl.26161. A zsoldosokra Id. András Kubinyi, The Road to Defeat: Hungárián Politics and Defense in the Jagiellonian Period. From Hunyadi to Rákóczi. War and Society in laté médiéval and early modern Hungary. Ed. by János M.Bak, Béla K. Király. Brooklyn 1982, 159-178. 71. 1511. DI.59994. 72. Ld. fenn, 64.j. 73. Erre is a 64.j.-ben id. tanulmányom hoz adatokat, de Szlavónia, valamint a 68.j.-ben idézett Szabolcs megyei adatokból is lehetne ilyen következtetéseket levonni. 74. A zavaros országgyűléseket említik pl. Hóman Szekfü i.m.ll. 568—569, 595—597. Elekes Lajos, A középkori magyar állam története megalapításától mohácsi bukásáig. Bp. 1964,292—293. A Jagelló-kor két utolsó összefoglalása: Ferdinándy Mihály, Magyarország romlása (1490-1526). Róma 1979. és Kulcsár Péter, A Jagellókor. Bp.1981. 75. V.o. Mályusz i.m. 318-327. 76. A korábbira Id. pl. Kubinyi András, A középkori körmöchányai pénzverés és történeti jelentősége. Emlékezés a 650 éves Körmöcbányára. Bp.é.n. 22. 77. Ártándira Id. fenn. Batthyány Benedek pl. máramarosi sókamaraispán volt: Bártfa v.lt. Oklevelek 3852. (1505). Királyi tanácsi ülnök volt a századfordulón. LEO 266. Névrokona Boldizsár (Id. rá fenn, több ízben) adószedő volt (1479: Dl.101772 1507-1508: Thallóczy-Horváth i.m. 214, 216.) Pogány választott ülnök 1507-ben és 1518-ban (Kovachich, Supplementum i.m. 11.343. Szabó Dezső i.m. 243.), 1503-1505 közt kassai harmincados, (Bártfa v.lt. 3736, 3878.), 1519—1522 közt máramarosi sókamaraispán ( Dl. 71155,89142,47398,89158. stb.), 1523-ban szlavóniai adószedő. Dl. 104420-22.) A fentiek hol kincstári hivatalnokként, hol bérlőként működtek, egyik esetben sem volt ez ráfizetéses üzlet. 78. Gyáli Kenderesi Mihályra Id. Kubinyi, A magyar állam i.m. Szentpéterire и.о. Csetneki vasat szállít a kincstárnak: Dl.22030. Tanácsi ülnök: Kovachich, Supplementum i.m.ll.
