Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)
Kubinyi András. A középbirtokos nemesség Mohács előestéjén
Elsősorban a királyi pénzügyigazgatásban. Kubinyi András, A kincstári személyzet a XV. század második felében. Tanulmányok Budapest múltjából 12 (1957) 25—49. Dl. 72087. Birtokai fel vannak sorolva a végrendeletben. Zápolyai nádor ainádora volt 1492—1499, előtte ura szárdi várnagya (Id. fenn, 43.j.), közben zempléni alispánja és a végrendeletből kitűnően tállyai várnagya, végül borsodi főispán volt. Bonis, A jogtudó értelmiség 355—356. A királyi tanács ülnökei közé is beválasztották. Egy. Kvt. Kézirattár LEO 266. Dl. 56264. Báncsaira Id. Csánki i.m. Il.k.169. 1493-1498 budavári udvarbíró, 1494-95ben legalább 237 jobbágyporta ura, ezek azonban szinte kizárólag felesége hozományából származnak. Kubinyi András, A budai vár udvarbírói hivatala (1458—1541) Lt.Közl. 35 (1964) 94. 1490-ben nándorfehérvári udvarbíró volt akkor, amikor apósa ugyanott kapitány, így került tehát sor a házasságra. Dl.37621. 1502-1505 csongrádi főispán, (Martinus Georgius Kovachich, Supplementum ad vestigia comitiorum. 11.1c Budae 1800, 302,334.) majd 1508-ban szabácsi bán volt. Kovachich, Sylloge i.m. I.k. 231. Dl. 61108. Báthori István, pl. Bánffy Oklevéltár II.k. Bp. 1928, 513. 1524-től sógorával, Ártándi Pállal együtt Mária királyné beregi és máramarosi főispánjai. Gernot Heiss, Die ungarischen, böhmischen und österreichischen Besitzungen der Königin Maria (1505— 1558) und ihre Verwaltung. Mitteilungen des österreichischen Staatsarchivs 29 (1976) 83—90. A Sarmaságiakból Miklós 1505-ben Közép Szolnok országgyűlési követe volt (Kovachich, Supplementum i.m. I I.k:. 335.), míg János 1518-tól ugyanott alispánkodott. Dl. 82491,28032, stb.) (A Báthori-vő István volt.) A lecsúszott bárói család Kusalyi Jakcsiakból (Fügedi, Mobilitás i.m. 183, mutató. 166. leszármazási tábla. A Báthori-rokon Imre nem szerepel a táblán.) László 1505-ben beregi követ volt. Kovachich, Supplementum i.m. II.k. 335. A Báthori-vő Rátóti Gyulaffy István választott királyi tanácsi ülnök (1507. Kovachich, Supplementum i.m. II.k. 343.), majd 1518-ban Zala megye követe volt. Szabó Dezső, A magyar országgyűlések története II. Lajos korában. Bp. 1909, 133. A Losonczi Bánffyakra, lecsúszott bárókra Id. Engel, A magyar világi nagybirtok i.m. I.rész. 354. o. 38.j. Váraik voltak. A Báthori-unoka Semsei Ferenc királyi cubicularius (kamarás) volt, (Fógel József, II. Ulászló udvartartása (1490-1516). Bp. 1913, 65.), 15021503-ban pedig Sáros megye főispáni tisztét töltötte be. Iványi Béla, Eperjes szabad királyi város levéltára. lik. Szeged 1932, 858-860, 866, 868, 873, 881. sz. Sógora, Malomvizi Kenderesi Péter Hunyad és Szabolcs megyei birtokos család sarja volt, az ő — másik házasságából? született János fia az 1510-es évek második felében Szabolcs megyét képviselte az országgyűlésen. Egy. Kvt. Kézirattár. LEO 266. Csánki, i.m. I.k. 536, V.k. 192—193. Semsei harmadik sógora a néhai Matusnai (vagy Matucsinai) Miklós délvidéki (Valkó megyében váruk is volt) tekintélyes családból származott, akiknek a felső Tisza vidékén is volt birtokuk. Csánki i.m. I.k. 424, 498, I I.k. 377, stb. A családból többek közt Ferenc 1520-21-ben beregi alispán ( Dl.82561, 82578.), János pedig 1519-ben fehérvári harmincados (Pozsony v.lt. Oklevelek 4638.), előtte 1518-ban Tolna megye országgyűlési követe (Szabó Dezső i.m. 132.), majd 1524—1525-ben az egri püspökség jövedelemkezelője volt. (Bártfa v. It. 5311. Magyar Történelmi Tár 22 (1877/109.) A negyedik sógor Butkai Mihály a századfordulón Zemplén megye követe volt (Egy. Kvt. Kézirattár LEO 246.), 1513-ban pedig Szabolcs megye alispánja. Dl. 89093. Testvére, Péter, királyi tárnok, máramarosi sókamara- és főispán, somogyi főispán volt. Dl. 71081, 71086, 71088-90, 106083.40-41, Bártfa v.lt. Oklevelek 3781, 3852. 19
