Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)

Praznovszky Mihály: Egy köznemesi életút szakaszai (Menyői Tolvay Ferenc: Sors és lehetőség)

(A Zelilógusból. Anno 1703 die mensis Decembris Zólyom vára feladattatván és másnap a Német belőlle ki takarodván, di 10 iusdem, ez a hálaadás mondattatott, de solutus stylussal.) A buzgó indulatra buzdító beszéd valójában nem más, mint versbe szedett istentisztelet a győzelem felett elmondván. Hálaadás, hogy isten Rákóczit megmentette, valamint intés és könyörgés a további sikerekért. Tolvay versezete nem áll egyedül a maga műfajában ebben az időben. Vele nagyjából egyidőben több olyan alkalmi vers született, amely a szabadságharc egyes nevezetes eseményeit énekelte meg. Az Ének a nagyszombati csatáról (1703) rövid pár sorban foglalja össze az eseményeket. A Holdvilági és Feketehalmi harcról szóló verses krónika az 1704 január 28-i s a néhány nap múltáni két nagy kuruc vereséget írja le. Ujváry Tamás: Ricsány német főgenerális gyúnása és keserves penitencitartó zsoltára című műve az 1704 május 28-i csata ürügyén (magáról a küzdelemről nem szól) felsorolja a németek minden pogányságát amit a magyar nemzet ellen elkövettek. Az 1704 június 14-i szemerei vereségről íródott a Siralmas ének az szömörei harcul című versezet. A kolozsvári veszedelemről való história az 1704 október 4-i kuruc vereség felett kesereg, Ujváry Tamás másik költeménye. Az rácok veszedelméről és Szatmár megvételéről címmel az 1704 december 25-i győzelemről szól." Tolvay Ferenc munkája alapvetően abban különbözik a felsoroltaktól, hogy ő nem egy eseményt kívánt kiszakítani a szabadságharc folyamatából, hanem egy adott korszak teljességének bemutatását valósította meg, de kimondottan csak a biztos és hiteles források és méginkább az átélt élmények alapján. Radvánszky Jánosnak küldött verseinek maga a címzett is érdekességet ad. Azon túl, hogy Radvánszky vezette az említett zólyomi ostromot, őmaga is költő volt. Tolvay bizonyára tudott erről a kedvteléséről, azért küldte bizodalommal neki verseit. Radvánszky János (1666—1738) 1703-ban mint Zólyom megye alispánja csatlakozott Rákóczihoz. Kapcsolatban állt több kortárs íróval mint pl. Ráday Pál, Révay Erzsébet Csuzi-Cseh József. Alig több mint tíz verse maradt fenn, szomorú hangú, szerelmes, érzelmes, könnyes költői világ nyilvánul meg bennük. Tolvay Ferenc is ebbe a körbe tartozott. Igy ő is ismerte Ráday Pált (1677—1733) mint szerelmi és vallásos költőt is. S ismerhette — bár kapcsolatban nemigen állt vele — Koháry Istvánt (1649—1731) is. A hajdanvolt füleki kapitány a kurucság megszállott ellenfele az udvari költészet kismestere volt „a látomásos, allegorizáló barokk irodalom és álom-költészet képviselője."

61 Végezetül megemlíthető, hogy Tolvay Ferenc még egy verset írt, A magyar rövid Mars címmel 1707-ben. Ezt Gyürky Pálnak adta hírűi, de verséből a címén kívül semmi sem maradt meg.

62 Tolvay Ferenc életének e három metszete szemléletesen példázza egy 17.—18. századi személy sorslehetőségeit. Kevés embernek adatott meg, hogy mindezen lehetőségek birtokába jutva sokoldalúan vegyen is részt a mindennapi történelemben. S bár ismereteink még nem elégségesek a teljes pályakép felrajzolásához, a felvillantott kép így részleteiben is igazolja Tolvay Ferenc életútjának önnön summázatát, amelyet késő öregségében 1707-ben így fogalmazott meg: „Minthogy kinek mire vagyon hajlandósága, természet szerint arra vonattatik, én is leginkább abban gyönyörködtem gyermekségemtűi fogva, hogy a mi fő jó és hasznos, tisztességes, abban valamit tanulhassak". ^ 126