Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)
Praznovszky Mihály: Egy köznemesi életút szakaszai (Menyői Tolvay Ferenc: Sors és lehetőség)
bak erkölcsi oktatására ritmikus magyar nyelvjárásba átöntötte (elhanyagolva a kötetlen szöveget, ezzel szemben pompás kiállításba fordítva) Franc. Tolv. Menyői p.t., a Losonci Iskola Igazgatójának leleményessége és tolla. S ebben az elrendezésben közreadta tanítványai megfontolására, jelezve a közben jegyzett évszámot: 1677 július havát." A címlevél hátlapján latinul tanítványainak ajánlja művét Tolvay Ferenc. Neveik: Darvas Mihály, Király György, Diósgyőri Váradi Sámuel, Bulyovszky Dániel, Szalantai András, Kántor György, Bende János, Csúzi Cseh József, Sas András. Több más tanítványának a nevét is ismerjük: Marosi László (1677), Szombathy Sámuel (1677) Tasi István (1677) Komáromi Sebes János (1678) Tótfalusi István (1678) Kálnai András (1678) Pataki Imre (1678) Diószegi István (1679). A kis formátumú, kis terjedelmű (17 oldalnyi) könyvecske első kiadását egyes források 1677-re teszik míg a másodikét 1690-re. Véleményünk szerint azonban csak az 1690-es kiadása létezik, amelyet Lőcsén, Sámuel Brewer nyomdájában állítottak elő. A könyvet 1677-ben csak lefordította és kéziratban ismertette illetve használta fel. Nagy Iván, aki a könyv egyetlen példányát megtalálta és 1853-ban az Uj Magyar Múzeumban hírt adott róla idézett is egy rövid részletet is belőle „A természeti cselekedetekről való magaviselés" című intelmet, amelyben az orrfúvás kulturált elvégzésének szabályait tanulhatták meg a fiatalok. 9 Utolsó pedagógiai munkáját már öreg korában írta meg 1706-ban, visszavonultan de még mindig aktívan dolgozva. Mint írja: „nyolc arcuson álló igen világosan ifjakat igazgató munkácskámat revideálván s deákul fordítván, küldtem vala Lőcsére. Ez nem más tehát mint az Artihmetica átdolgozott és latinra lefordított változata, amely meg is jelent Lőcsén 1707-ben Brewer Sámuel nyomdájában. Bercsényi is kérdezte tőle Murányban járván munkálkodik-e valamin még, amire Tolvay kicsit sértődötten és megbántva így felelt: „igenis kegyelmes uram, öreg szemim s elmém töttek valamely csekély munkát." Egy másik levelével, 1707 június 3-án 12 példányt küld Radvánszky Jánosnak frissen kinyomtatott előbb említett aritmeticai művéből. Ennek címe: Atrium Ingeniosae Artis Arithmeticae azaz a „A leleményes aritmetika művészetének előcsarnoka, melyben szabályokkal, megfigyelésekkel, példákkal fokozatosan út mutattatikaz összes emlékezetes művészethez." (Ezt egyébként Radvánszky Jánosnak és Ráday Pálnak ajánlotta.) Vármegyei tisztviselő és katona Katonai szereplése a Rákóczi szabadságharc idejére esik annak is első három évére. De már korábban is ott találjuk őt a politikai életben, elsősorban vármegyei tisztségeket töltött be s az ezekből adódó feladatok ügyében sokat utazott, intézkedett. Életének ezen szakaszára vonatkozó adataink még igen hiányosak, arra azonban megfelelők, hogy körvonalaiban lássuk Tolvay Ferenc ezen tevékenységi körét is. Losonci tanítóskodása után (1678-ban fejezte be) 1685-ben tűnik fel először a neve. Augusztus 17-én Rimaszombatról írt levelet Kubinyi István Hont vármegyei esküdtnek Klenócra. 1686 szeptember 15-én ugyancsak Rimaszombaton tartózkodik de már mint Hont vármegyei szolgabíró. Egy végrendeletet hitelesít amelyet Nagy Kállai Borbála tett. (Kemény János erdélyi fejedelem feleségének testvére volt.) A tanuk között volt Gömör megyei, Nógrád megyei, Hont megyei esküdt is. Pecsétje is megmaradt ekkor Tolvay Ferencnek: Álló, tojásdad alakú pajzsban lebegő, könyökben meghajlított, jobbraforduló páncélos jobbkar, amely mar119
