Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)

Praznovszky Mihály: Egy köznemesi életút szakaszai (Menyői Tolvay Ferenc: Sors és lehetőség)

Praznovszky Mihály: EGY KÖZNEMESI ÉLETÚT SZAKASZAI (Menyői Tolvay Ferenc: sors és lehetőség) További alcímként azt is hozzá tehetnénk — vázlat. Nemcsak azért, mert a konferencia szabta lehetőségek nem adtak alkalmat mondanivalónk bővebb kifejtésére, de méginkább azért mert Tolvay Ferenc életútjának feldolgozása jelenleg is folyik. Egy nagyobb lélegzetű, monografikus igényű összegzés készül, amelynek szűkreszabott vázlata, szerkezeti elemeinek bemutatása csak most a cél. Nemcsak az életút egyes szakaszainak, de a történeti forrásoknak feldolgozása sem teljes még, tehát a végső megfogalmazás bizonyos szinten módosít majd a most leírtakon. Menyői Tolvay Ferenc azokhoz a magyar történeti személyiségekhez tartozik, akik beolvadván a história egészébe nyomot hagytak ugyan maguk után az emlékezetben, de mégsem voltak olyan fénylő pontok, hogy a későbbi korok kutatója vagy kutatói monográfiák tucatjait fordíthatták volna rájuk. Pedig hát nincs jelentéktelen történelmi személyiség, hisz mindenki a történelem formálója, alkotóeleme a rászabott sors és a történelmi lehetőségek függvényében. Nem szándékozunk Tolvay Ferencet helyzetén és teljesítményén felül értékelni. Pusztán bemutatni kívánjuk, hogy a 17—18. században milyen komplex cselekvésre volt lehetőség, amelyek ugyan nem voltak nemzeti jelentőségűek, de egy egyén számára a teljes emberi létet jelenthették. A mai tudománynak pedig — belehelyezve az adott kor összefüggésrendszerébe, mozgási és cselekvési lehetőség körébe — újabb információt ad a jelzett korszak egészének, a folyamatok mikéntjének pontos megismeréséhez. Végső soron ezzel maga a személy is rehabilitálódik, mert ez igencsak szükséges. A korszak kutatói valamennyien ismerik a nevét, kisebb-nagyobb részletességgel működési területeit is, dehát egy Thököly-Rákóczi vonzatban vagy akár egy Koháry-Ráday viszonylatban Tolvay Ferencre mindenképpen kisebb figyelem fordíttatott és fordíttatik. Pedig Tolvay Ferenc személyében olyan hármasság mutatkozik ami igen egyedi ebben a korszakban. A magyar barokk-kor irodalmi vonatkozásában nem ritka a katona-költő magyar nemes, hiszen az előbbi szinte szükségszerű volt, míg az utóbbi egyre inkább általános jelenség. Menyői Tolvay Ferencnél ez a kettősség kiegészül a pedagógusi gyakorlat ritka mivoltjával. Ismereteink Menyői Tolvay Ferencről Ezzel a sajnálatosan igen jól ismert mondattal kell kezdeni; a Tolvay család levéltára elpusztult! A Menyői Tolvay család összeállított és rendszerezett okiratgyűjteménye az Országos Levéltárban volt, az Ákosfalvi Szilágyi család levéltárában. Az 1945 január 25-én keletkezett , tűzben minden irat elégette Igy aztán nem is csodálható, ha Tolvay Ferencről csak keveset és azt is pontatlanul tudnak a feldolgozások, már a koraiak is. Ezek mind lexikonok, biográfiai gyűjtemények. Nagy Iván híres genealógiájában alig ír valamit a családról. Tolvay Ferencről pedig mintegy mellékesen azt a tényt közli, amit ő adott közre elsőként az Uj Magyar Múzeumban 1853ban. Szinyei József hatalmas életrajzgyűjteményében ezt olvashatjuk; „Mathematikus, Heves megyei nemes, gyöngyösi származású, a losonci iskolában tanító és rektor, Nógrád vármegyei birtokos és 1704-ben a megye által állított paraszthad kapitánya volt. Meghalt 1710 körül, öreg ko-