Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)
Szathmári István: A magyar irodalmi nyelv a XVII. század végén
már utaltunk rá — ide menekülnek, és kisebb-nagyobb nyelvjáráskeveredést idéznek elő (pl. ö-ző területek keletkeznek Pozsony mellett és Abaújban). Az előbbi okok folytán (is) a 16.—17. században ún. külső nyelvjárásszigetek jönnek létre. Kiszakad a magyar nyelvű tömből nyugaton Felsőőr vidéke, délen a szlavóniai magyarság, keleten meg a mezőségi és dél-erdélyi nyelvjárásszigetekkel (Lozsád, Szakadat, Halmágy, Hétfalu stb.) kell számolnunk, de északon is hasonlókat találunk (Vága, Nyitra, Barslédec, Magyarbőd stb.). A nyelvjáráskeveredés még nagyobb méreteket ölt a törökök kiűzése után. Ugyanis főként a 18. században — az idegenek mellett — a palóc, jász és nyugat-dunántúli népfeleslegből sokan költöznek a Duna-Tisza közére és a Bácskába (Félegyháza, Halas, Aba, Zenta stb.), a tiszántúli részekre (Orosháza, Gyula, Mezőkovácsháza stb.), de a Dunántúl korábbi hódoltsági területeire is. E) Meg kell emlékeznünk az önálló Erdély 17. századi szerepéről is. Bethlen Gábor — mint ismeretes — Erdélyben és az akkor hozzátartozó kelet-magyarországi részeken valóságos mentsvárát építette ki a magyar művelődésnek s benne az anyanyelvi műveltségnek. A fejedelemnek céltudatos művelődési politikája volt: nemzeti színezetű és a nyelvű protestáns kultúra létrehozása. Gyulafehérvárott akadémiát alapított, híres külföldi tanárokat hívott meg (Bisterfeld, Alsted, Piscator stb.; Martin Opitz, a korabeli kiváló német költő is Erdélyben tartózkodott egy rövid ideig). Nagy gondja volt művelt értelmiségi réteg kinevelésére; nemcsak a nemesek, hanem a jobbágyság fiainak az iskoláztatására is gondot fordított: az 1624-i törvény megtiltotta a földesuraknak, hogy a jobbágyok gyermekeit a tanulástól visszatartsák. A magyar diákokat a leghíresebb külföldi egyetemeken taníttatta. Nagy megbecsüléshez juttatta a magyar nyelvet. Habsburg-Magyarországon a közélet nyelve ekkor és még később is latin volt, Bethlen Erdélyében a törvényhozás is magyarul történik. Nem csoda hát, ha fellendült a magyar nyelvű irodalom, s a magyar nyelvtan, stilisztika és nyelvművelés olyan jeles alakja nőtt ki Bethlen környezetéből, mint Geleji Katona István, aki a korabeli német és holland „Sprachgesellschaft"ok mintájára Erdélyben nyelvművelő társaságot szervez, illetőleg olyan kiváló költő, fordító, nyelvtan- és szótáríró tartott vele kapcsolatot, mint Szenczi Molnár Albert, akinek szintén nem kis része van irodalmi nyelvünk kialakításában. (L. Szathmári István: Szenczi Molnár Albert és irodalmi nyelvünk. Nyelvtudományi Értekezések 40. sz. Bp., 1964. 345—54.) Bethlen halála után I. és II, Rákóczi György uralkodása alatt — később még inkább -a hanyatlás jelei mutatkoznak, de a „nagy fejedelem" korának gyümölcsei még sokáig értek: nyelvileg is páratlan magyar történet- és memoárirodalom jött létre (Szalárdi János, Kemény János, Bethlen Miklós, Cseréi Mihály, Apor Péter — és talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, ennek a vonalnak a folytatása később Mikes Kelemen, majd Tamási Áron, napjainkban pedig Sütő András), s a 17. századi Erdély adta Apáczai Csere Jánost és nyelvtan- és helyesírás-irodalmunk olyan kiváló képviselőjét, mint Tótfalusi Kis Miklós. F) Végül szólnunk kell az ellenreformációról, amely bizonyos vonatkozásban visszavetette, másrészt előre is vitte a nyelvi egységesülés és normalizálódás folyamatát. Az ellenreformáció, a 16. század vége felé kibontakozó katolikus visszahatás felhasználta mindazokat a fegyvereket, amelyek a reformáció kezében hatásosaknak bizonyultak. Folytatta a magyar nyelvű irodalmat: katolikus bibliafordítás, vitairatok stb. jelennek meg; kéziratban terjed, majd a 17. század közepére nyomtatásban is napvilágot lát a katolikus irodalom legszebb és a néphez legközelebb álló terméke, az első katolikus énekgyűjtemény, és az egészet betetőzi Pázmány Péternek a működése, akinek nagyon sok köszönhető mind a magyar prózai stílus megteremtésében, mind a magyar irodalmi nyelv kialakításában. 109
