G. Miklós Márta: Tatai céhek (A Kuny Domokos Múzeum gyűjteményei 1. Tata, 2003)

3. kép: A tatai takácscéh 1683. évi articulusainak első lapja Terézia uralkodása időszakában ez ügyben is gyökeres változások álltak be. Egy 1761. évi céhügyi rendelkezés alapján a földesurak által adományozott kiváltságlevelek érvényüket vesztették, s ezeket egy, a királyi kancellária által adományozott privilégiummal cserélték fel. Ezután újították meg a tatai takács, mészáros, csizmadia és kovács céh privilégiumait is.

23 Ezzel a rendelkezéssel ugyan nem szűnt meg a földesúri joghatóság a mezővárosi iparosok felett, de a céhprivilégiumok kibocsátása a Helytartótanács joga lett.

24 Ekkor kezdődött meg a céhszabályzatok egységesítése. A céhszabályok, azaz articulusok foglalták össze a céh legfontosabb szokásait, a céhbe tartozó iparosok kötelezettségeit. A korai időszakban ezek az articulusok egyedi szokásokat is rögzítettek, Mária Terézia korától kezdve az egyedi jelleg eltűnt, és kis eltérésektől eltekintve egyforma céhszabályok jelentek meg. A céh tevékenységi- és hatásköre meglehetősen széles volt. Élén a céhmesler állt. A csizmadia céh articulusai a céhmeáter választásáról a következőképpen rendelkeztek: „A Czéh mesternek választása minden esztendőben a czéhnek esztendős napján tartassék, ugy hogy öszve gyülekezvén a czéhbéli mesterek, a volt czéh meüer vagy az kinek keze alatt voltak a czéh jövedelmei...".

25 A korábban, 1716-ban keletkezett molnár céh articulusai azonban a céhmesler választását csak kétévente írták elő.

26 A céhmeáterré válásig hosszú és göröngyös utat kellett bejárni a vállalkozó kedvű ifjúnak. Az inasidő általában három esztendeig tartott: 7