G. Miklós Márta: Tatai céhek (A Kuny Domokos Múzeum gyűjteményei 1. Tata, 2003)

7- kép: A tatai csizmadiacéh céhremeke fra<i légyen néki ugy mint más Mester Embereknek Mesterséget folytattni, ... Továbbá minden vendégeskedések és idogálások meg tiltattnak, nem is lészen szabad ezen Czéhnek az ollyan Uj Mestereket vagy Ebéd, vagy ital adással akár mely Sziny és Fogás alat terhelni."

41 Azok az elsősorban paraszti származású iparűzők, akik nem tudták a céhbe lépéssel járó költségeket és egyéb terheket vállalni, mint céhen kívüli kontár iparosok kénytelenek mesterségüket folytatni. A céhbeli mesterek a 18. században még a városi és megyei hatóságok teljes egyetértésével folytatták küzdelmüket a kontárok ellen. A tatai takácsok 1771. évi articulusai a következőket írják ezzel kapcsolatban: Az országos vásárokon és sokadalmakon árulni a „Czéhen kívül való Takács Mester Emberek, vagy is kontárok tilalmaztattnak, hogy ezen Czéhes Mestereknél hiszen találandó Takács kézi Munkát, és Szövést Vásárokon, és Sokadalmokon kívül ebben a' Mező Városban bé hozni, és ezen Czéhbéli Takács Mestereknek kárával nyilván, vagy alatomban árolni, eladni, vagy is Takács Mesterséget űzni, és pénzért dolgozni ne merészeilyenek, és semmi képpen ne kontárkodgyanak, a' kiben is ha valaki tapasztaltatik, az ollyatin a' Czéh Mester által az Földes Uraságnak adandó jelentésére érdeme szerint móddal büntetessék, vagy a' Mező Városbul is kiparancsoltassék, ,..".

42 A céhes mesterek mindennapi életét és munkáját szigorú szabályok határozták meg. A céhszabályzatok megszabták a munkaidőt, előírták az iparos által elkészített munka minőségét és mennyiségét, szabályozták a munkabért és a