Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2015-2016 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 4. (Tatabánya, 2016)
Hetvesné Barátosy Judit: „Az én csizmámn karmazsin…” – Egy csizmadiamester élete Esztergomban a 19. században
76 Hetvesné Barátosy Judit Az ünnepélyes lakomákon kerültek az asztalra az ónból készült céhkannák vagy cserépkorsók, a céhtálak, céhtányérok és -poharak, melyek mindegyike a céh jelvényével volt ellátva (2-5. kép). ^ A céhnek csak katolikus személy lehetett a tagja. Viola Imre, volt ócsai lakos ennek a követelménynek is megfelelt. 4. kép: Csizmadia céh kancsója 1831., Balassa Bálint Múzeum picture 4: Jug of a bootmakers’ guild 1831 Az új csizmadiamesternek egy éven belül meg kellett nősülnie (VI. artikulus). Ez is megtörtént: Viola Imre erkölcsös ifjú 1801. február 1-én, egy téli vasárnapon vezette oltár elé a Belvárosi plébániatemplomban Bulits Erzsébet szüzet. A menyasszony Bulits Ferenc csizmadiamester leánya volt. Az esküvőn a csizmadia céh két tagja, Csipák Márton és Komlossy Ferenc voltak a tanúk. Az esztergomi csizmadia céhszabály is kimondta azt a - szinte országosan elfogadott - könnyítést, hogy aki mesterember lányát veszi feleségül, „az a czéhnekjáró fizetésnek csak a felét tartozik letenni” (IX. artikulus). Bizony, ez nagy könnyebbség volt! Viola Imre csizmadiamester, aki ily módon beilleszkedett az Esztergom városi környezetbe, a városi polgárok sorában feljebb kívánt lépni, ezért igyekezett háztulajdont szerezni. Az első vásárláskor még csak negyed házra telt. Az 1803/4. évi adókivetésben még csak a házért (1 ff 50 den), valamint mestersége után (1 ff 57 den) fizetett adót. Az 1807-8. évi adókivetés szerint viszont ugyanazon a 110 quadrátos telken már elfért egy harmadfű tehén és egy sertés is. Mestersége után már jóval többet, 2 ff 42 dénárt fizetett. Viola Imre 1810-ben szerezte meg a városi polgárjogot, amikor két polgár kezesi támogatásával, 12 forint taksa ellenében polgárnak felesküdött. (Sajnos az esztergomi polgáreskü szövegét nem ismerjük, de valószínűleg hasonló lehetett más szabad királyi városokéhoz. Ezekben Szűz Máriára és Isten minden szentjére esküdtek, hogy a királyt, a városbírót, s a tanácsot tisztelettel illetik, nekik engedelmeskednek, ahogyan az írott jog alapján megilleti őket. Amit a lelkiismeretesség és a becsület alapján megtartani kötelesség, azt teljesítik. Békés életmódot folytatni, lázadástól őrizkedni kötelességüknek tartják. Polgári terheiket békésen viselik.) A város polgárának lenni rangot jelentett, hiszen ez jó anyagi helyzetre utalt (ki tudta fizetni az ehhez szükséges taksát). Városi tisztségekre is így voltak megválaszthatok. Ha valamely oknál fogva jelentést tettek, kérvényt írtak, a jegyzőkönyvekben is ott volt a nevük mellett a titulus -korábban „purger”, később „polgár”. Viola Imre 1810-11-ben, immár polgárjoggal rendelkező lakosként, anyagi helyzetének további biztosítása végett szőlőbirtokot is vett. (Esztergomban a legtöbb iparos mezőgazdasági termelést is végzett, főleg szőlőjük volt, mert a filoxéra pusztítása előtt igen jó borok teremtek ezen a vulkanikus eredetű talajon.) Viola Imre egy 7/8- ad kapás szőlőt vett meg, melyet élete végéig meg is tartott. Amikor azután egy egész házat vett meg az Öreg utcában - ott, ahol a csizmadiák piacnapon árusítottak -, már az adókivetésben is „Viola Imre Úr” megjelöléssel jegyezték be (6. kép). Ekkor már „szérös Kert”-)e és kenderföldje is volt. 6. kép: Jókai u. 23. A Viola-család háza az Öreg utcában picture 6: 23 Jókai Str. The house of Family Viola in the Old Street
