Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2015-2016 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 4. (Tatabánya, 2016)
Prohászka Péter: Adalékok a tokodi mészbetétes temető kutatástörténetéhez
18 Prohászka Péter 1) Fekete urna kerek hassal és tölcsérszerűen kiképzett nyakkal, egyenes, duzzadt peremmel. Hangsúlyos vállvonalát kis, szögletes formában kanyarodó rövid szalagfül íveli át, mely a nyak alsó negyedéből indul és a váll alatt ül. Legnagyobb kihasasodása körbefutó besimítással hangsúlyozott, ami alatt egyenletes elosztásban négy, ujjbenyomkodással tagolt fogóbütyök ül. M: 24 cm, száj átm.: 16,5 cm, talp ám.: 9 cm. Az urnában hamu és csontok maradványai voltak, illetve Kosztka jelentése alapján benne volt az a már említett három 3,5 - 4,5 cm hosszú vasszög, amelyek valószínűleg később, másodlagosan keveredhettek hozzá. A rozsda hiánya alapján újkoriak lehettek. Az edénytípus az észak-dunántúli csoport idősebb fázisában jellemző, azonban a has helyett a nyaknál elhelyezett fülekkel ritka.34 Egy hasonló, de vállról induló fülű kettőskúpos testű példányt - hasonló fogóbütykökkel - ismertet és sorol a magyarádi jellegzetességeket mutató kerámiatípusok közé Vadász Éva Dunaalmásról, az ún. Regálási temetőből.35 A fül elhelyezkedése és négyszögletes formája vatyai hatásra utal.36 Feltűnik már a Vatya kultúra korai időszakában is (pl. Dunaújváros-Duna-dűlő 1077. sír),37 középső időszakában válik gyakorivá (pl. Budatétény-Növény utcai temető, 1/a, 3/b sírjai stb.),38 de használata a Vatya 3 korszakban is általános, s a Vatya-Koszideri időszakig kimutatható.39 Egyaránt előkerült települések és temetkezések anyagában, előfordulásuk az utóbbiak esetében gyakoribb.40 A forma hasonlít a Kisapostag és a Hatvan-kultúra urnáira, de megjelenik a dél-dunántúli csoportnál is.41 2) Díszítetlen hordóalakú fazék vagy csupor, pereme alatt négy arányos elosztású ujjbenyomkodással tagolt fogóbütyökkel. M.: 14,5 cm, száj átm: 12 cm, talp átm.: 8 cm. A típus ugyancsak jelentkezik az észak-dunántúli csoportnál, azonban annak fiatalabb fázisában.42 3) Széles szájú, íveken tölcséres nyakú, behúzott vállú, ívelten csonkakúpos testű fekete tál. Válla körbefutó besimítással hangsúlyozott. Közvetlen a perem alól induló szalagfüle a legnagyobb kihasa- sodáson támaszkodik. A jelentés szerint alját felülről lefutó vonalkarcolatok díszítik - azaz fésűdíszes -, és három részen, a füllel arányos elosztásban a perem 34 Reich 2006, 39-49, 197, Karte 1; Kiss 2009, 166; Kiss 2012, 42. Párhuzamai az urnának: MRT 5, 12. tábla: 19. Tatabánya-Bánhida, Dinnyeföldek: Cseh 1999, 82, 2. ábra. 35 Vadász 1986,17., 28., II. tábla 1. 36 Reich 2006,32. 37 Vicze 2011, Pl. 85,2. 38 Reményi 2002, 78., 3 kép 9., 5. kép 2. 39 Vicze 2011, Pl. 193 8., Pl. 209 2. 40 Bándi 1963, 38. 41 Bándi 1963,38-39. 42 Bándi 1963, 39; Reich 2006, 234; Kiss 2009,168-169. és a váll alatt párhuzamosan elhelyezett szakaszokban rovátkolt motívumokkal díszített, amelyek Kosztka rajzán is jól láthatóak.43 M.: 10 cm., sz. átm.: 14.5 cm. A tál ugyancsak az észak dunántúli csoport típusai közé tartozik és fő használati ideje az idősebb fázisra esik.44 A forma előzményei a Kisapostag kultúrában figyelhetők meg.45 4) A jelentés szerint egy vékonyabb nyakú bögre lenne az utolsó edény. A valóságban azonban egy füles korsóról van szó, amelynek nyakrésze kitörött. Hosszú, ívelten tölcséres nyakú, fordított csonkakúpos testű, egyfülű korsó. Füle a perem alól indulhatott és a váll alatt támaszkodik. Vállán és nyakán kétszer három sorban rendezett párhuzamos hornyolások, a váll és a legnagyobb kihasasodás között rovátkolt díszítés fut körbe. A nyakat díszítő vonalköteg alól kettős pontpárból induló, bebökött pontokból kialakított csüngő dísz fut a legnagyobb kihasasodásra, amit végén és a rovátkolt dísz alatt három pontdísz ékesít. A rajz alapján 3 db csüngő motívum lehetett a füllel egyenlő arányban elosztva az edény testén, köztük a váll és a rovátkolt dísz között egymás alatt bebökött pontokkal tagolva ,46 melyek Kosztka állítása szerint a négy égtáj felé voltak irányozva. M.: 11,4 cm, t. átm: 3 cm. A füles korsó pontos besorolása a szájrész letörése miatt nem végezhető el. A díszítés és forma alapján az észak dunántúli csoport klasszikus és fiatalabb fázisában jellemző.47 Az edények típusai alapján a tokodi temetőben egyaránt jelen voltak az idősebb és fiatalabb fázis edényei, amely arra mutat, hogy a temető talán hosszabb ideig volt használatban. A későbbi régészeti kutatások azonban nem a temető területén folytak, hanem attól jó pár száz méterre elterülő telepen.48 Az itt előkerült leletanyag, valamint a múzeumokban található leletek alapján jutott Bándi Gábor arra a következtetésre, hogy a mészbetétes edények kultúrájának egy önálló Tokod csoportját lehet kidolgozni.49 Ehhez azonban még nem tudta felhasználni azon forrásokat és rajzokat, amelyek segítségével lehetővé vált volna a lelőhely azonosítása és a leletanyag egy részének vizsgálata. 43 V.ö. MRT 5., 385,11. tábla: 9. 44 Kiss 2009,166; Kiss 2012,44. 45 Bándi 1963,40. 46 Reich 2006,246-248. 47 Kiss 2009, 168; Kiss 2012, 71-72. v. ö. egy hasonló edényt a Vértesszőlős Likó-teleki temetőből: Cseh 1999,35,88,8. tábla: 2. 48 MRT 5„ 328,22/11. lelőhely. 49 Bándi 1963; Bándi 1963-1964. v. ö. Kiss 2012,29-30.
