Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2015-2016 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 4. (Tatabánya, 2016)
Dallos István: A Kép-Ze-Let Nemzetközi Fémszobrász Táborok története a beszámolók tükrében. I. Hangfürdő és Hidegzuhany
A Kép-Ze-Let Nemzetközi Fémszobrász Táborok története a beszámolók tükrében 147 Denis Stuart Rose a Két őrszem címet adta művének, melyet a tatabányai Turul emlékmű ihletett. „Sokat járok Budapestre, és útközben mindig megcsodálom a hegyen álló madaratokat, a Turult. Nagyon megfogott a látványa, és amikor idekerültem, a hely szelleme és a madár megihlettek. Ez az alak a madárral harcol. A madár a hasába mereszti karmát. Ez nem azt jelenti, hogy a madár győz, ő csak védi a várost. Kiterjesztett szárnyaival, hatalmas, éles karmaival, csőrével. A városotoknak szüksége van védelemre. A madár a ti őrszemetek.” - kommentálta alkotását a művész. Drabik István az Álló figura készítése közben, 1999. István Drabik working on Standing Figure, 1999. Turcsány Villő, aki a tábor utáni ősszel a Hidegzuhanyban is megmutatkozott, a következőképp nyilatkozott az itteni létről és alkotásról: „Nekem valamiféle sorsszerűség, hogy idekerültem. Egy éve forgatom már a fejemben a témát, sok skiccet csináltam. Újabban nem szeretek címet adni munkáimnak. Talán iránytűnek nevezhetném őket, hiszen nem egy, hanem öt darabból álló, de összetartozó műről van szó. Ezek együtt alkotnak egy térbeli rendszert. Minden anyagot megtaláltam itt, amit szerettem volna” A művésznő később még egy önálló alkotást is megformált Irány-tánc-tér címmel. A szimpózium szokásossá vált módon záróünnepséggel ért véget. Ezúttal Papp Károly, Tatabánya ön- kormányzatának alpolgármestere mondott beszédet. Az eseményen a Tundra Voice szolgáltatott zenét, az alternatív előadás határozott kompozícióra és rögtönzésre épült, melyet Tucsány Villő fuvolajátéka és Réz Judit énekhangja tett teljessé. Szintén megszokott esemény volt a szakértőkből álló zsűri jelenléte. Wehner Viola, a Képző- és Ipar- művészeti Lektorátus művészeti főtanácsadója, illetve a Magyar Képzőművészek Szövetségének két tagja, Márkus Péter szobrászművész és a korábbi két tábort is véleményező Bodonyi Emőke művészettörténész alkottak szakvéleményt a művekről. A hivatalos méltatás szerint „a telepen dolgozó művészek mindegyike színvonalas, szép művet hozott létre, mely méltóképpen gazdagítja a művésztelep gyűjteményét. A szakértők remélik továbbá, hogy a művésztelepet továbbra is megrendezik, mely koncepciójából eredően és a minőségi munka okán is különleges helyet vívott ki a művésztelepek között.” Három csendes év, 2000-2002. A következő években a szimpózium megrendezése nem teljesen a szokásos mederben folyt tovább, az azt kísérő rendezvények gazdag tárháza visszaszorult. A szervezésben történt személyi változások következtében megritkultak a Hidegzuhanybeli kortárs kiállítások és a záróünnepség is szerényebb keretek közé szorult vissza. így a tábor inkább csendes, visszavonult alkotás színterévé szelídült. 2000-ben Daniel Folwatschni Hidegzuhanybeli kiállításának július 9-i megnyitásával vette kezdetét a Képzelet. A Németországból érkezett művész mellett ezúttal is tiszteletét tette Denis Stuart Rose, valamint részt vett Buczkó György, Bogdándy Szultán Zoltán, Katona Zoltán, Palkó Tibor, Nagy István, Nagy Árpád és természetesen Lois Viktor. A zenei szimpózium résztvevői Sőrés Zsolt, Kovács Zsolt, Jozef Cseres, Michal Murin Szlovákiából és az újak: Michael De Lia az USA-ból, Franz Hautz- inger Ausztriából, Johannes Borgmann Svédországból, Zlodeji Usi, David Subik, Tomás Havlicek, Pavel Magnusek Csehoszágból. Számukra a zenei stúdió ezúttal is lehetőséget biztosított az elkészült zenei anyagok rögzítésére, amelyet a művészek szabadon felhasználhatnak. Táborzárás, előtérben Zsemlye Ildikó: Vastáj, 2001. Closing ceremony of the camp, in the foreground: Ildikó Zsemlye: Landscape of Iron, 2001.
