Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2015-2016 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 4. (Tatabánya, 2016)
Dallos István: A Kép-Ze-Let Nemzetközi Fémszobrász Táborok története a beszámolók tükrében. I. Hangfürdő és Hidegzuhany
A Kép-Ze-Let Nemzetközi Fémszobrász Táborok története a beszámolók tükrében 143 Kép-Ze-Let - Nemzetközi Fémszobrász Tábor Az első, 1997. 1997. július 20-án, a Hidegzuhany Galéria avatásának napján nyílt meg az első KÉPZELET nemzetközi fémszobrász-hangművész tábor és zenei szimpózium. Ettől a naptól kezdve beszélhetünk a Szabadtéri Bányászati Múzeum területén működő művészeti centrumról. Ez derül ki Rudolf Tibor főjegyző megnyitóbeszédéből is: „És íme, itt állunk, gondolatok, álmok horizontján egy művészeti centrum megvalósulásának pillanatában. Egy roppant izgalmas művésztelep kezdetén, melynek művészi programja a regionalitás és egyetemesség, az egyéni gondolkodás, a művészi szabadság kérdéseit kívánja újra átgondolni. Lehetőséget teremtve a kortárs magyar művészetjeles alkotóinak a műalkotás mibenlétén, a sajátos posztszocialista, posztindusztriális körülmények közötti megjelenésen való meditálásra és egy nem kis identitászavarral küzdő közösség tudatának kialakítására.” A tábor szervezésében és rendezésében Lois Viktor, Dallos István, a Szabadtéri Bányászati Múzeum Alapítvány, valamint a Tatabányai Múzeum vett részt. Az alkotáshoz és a tábori élethez szükséges anyagi és tárgyi feltételeket támogatók segítségével tudta a Szabadtéri Bányászati Múzeum Alapítvány megteremteni a résztvevő művészek számára. A tábor ötlete Lois Viktoré, aki közel három évtizede vágyott egy - elsősorban az ipari „hulladékok” felhasználását célzó - művészeti cetrum létrehozására. A tábor elnevezése, a „Képzelet” valójában betűszó, amely a tábor lényegi tartalmát foglalja össze: képzőművészek és zenészek alkotnak itt, a Jet” pedig a létet, azaz az életet jelzi. Maga az elnevezés pedig az alkotótevékenység kulcsszava, hiszen képzelet nélkül nem valósulhat meg - ócskavas és ipari hulladék felhasználásával - műalkotás. Szabadon is engedték alkotó képzeletüket a művészek. Szunyogh László helyi szobrászművész a közlekedésben használt, vadveszélyt jelző tábla által keltett gondolatait lényegítette át műalkotássá. A háromszög alakú keretből valóságosan is kiugró szarvast az elnevezése révén mondabeli érzésekkel ütközteti. Varkoly László állatformájú papírszobrait előrevetítve hulladék vasból készített jelképes állatfigurákat. Hal és madáralakjai mellett közel két méteres, ékes fémlap-tollazatú darumadarával büszkélkedhet. Lois Viktor Szénmolnár című alkotása egy valamikori szellőző berendezés fémcsöveiből, mosógépdobból és egyéb alkatrészekből készült, kimondottan a hely szelleméhez. A kompozíció tetején lévő szerkezet forgatható, így a szobor valóban „őröl”. Ézsiás István, a győri művésztelep vezetője fémkockák vázaiból felépített Térformákkal gazdagította a tábort. Több más itt készült műve között az Ultrahangvizsgáló is különleges alkotás. „A »műszerforma« a lényeg, hiszen ez a szobor bármire (és semmire nem) használható.”7 A tábor legfiatalabb résztvevője, Zielinski Tibor Munkácsy-díjas művész alkotása, a Katedrális elnevezésű „fénymobil” hulladékfémekből összehegesztett kazettáin folyamatosan kigyulladnak a fények. A szintén Munkácsy-díjas Budahelyi Tibor A hároméves terv című művét készítette el a táborban. Monumentális termelési grafikonja letűnt időket idéz a szemlélőben. Lois Viktor a Szénmolnár című kompozícióját készíti, 1997. Viktor Lois working on his composition titled Coal Miller, 1997.
