Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2015-2016 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 4. (Tatabánya, 2016)
Prohászka Péter: Adalékok a tokodi mészbetétes temető kutatástörténetéhez
Adalékok a tokodi mészbetétes temető kutatástörténetéhez 13 Adalékok a tokodi mészbetétes temető kutatástörténetéhez Prohászka Péter (SzTA Nyitrai Régészeti Intézete) 'M £ 200 Bevezetés Az 1874-ben és 1875-ben Tokod határában megbolygatott bronzkori urnatemető lehetett volna a Mészbetétes Edények kultúrája kutatásának egyik kiindulópontja. Hogy ez nem így történt, annak három oka van - méghozzá három vas szög amelyeket az urnákkal együtt a lelőhelyről küldtek be a Magyar Nemzeti Múzeumba. Habár az előkerülési körülményekről egy részletes beszámoló az Archaeologi- ai Értesítő hasábjain már 1875-ben megjelent,1 sőt a leletek az esztergomi Prímási gyűjteménybe, részint pedig a Nemzeti Múzeumba jutottak, mégsem váltak a bronzkori mészbetétes edények kutatásának egyik alapjává: a már említett szögek miatt ugyanis kelta temetkezésekként lettek közölve. Ráadásul az elmúlt közel 150 év alatt mind a Prímási gyűjteményben, mind pedig a Nemzeti Múzeumban elkeveredtek s talán el is pusztultak az agyagedények. A bronzkor, mint egyéb korszakok emlékeinek kutatásában elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar régészet atyja: Rómer Flóris (1. kép). Hatása ugyanis jóval jelentősebb volt, mint a témában megjelent művei. Rómer ugyan már Ipolyi irányítása alatt érdeklődött a barbár korszak cserepei iránt,2 3 azonban fő kutatási területe egészen párizsi látogatásáig a római- és a középkor voltak.1 A párizsi világkiállításon bemutatott tárgyak mellett az ekkor megrendezésre került Ősrégészeti és Embertani Kongresszus előkészületei, előadásai, valamint a hozzá kapcsolódott kiállítások látogatásainak hatására Rómer egyre inkább kezdett foglalkozni az őskori emlékekkel, melyeket kezdetben a fémleletek jelentették.4 így például már a párizsi előadásában részletesen foglalkozott a bronzkor hagyatékával, elsősorban a bronz eszközökkel és viseleti tárgyakkal.5 A fémek mellett azonban gyűjtötte a kerámiákra vonatkozó adatokat is, köztük egy 1 Kosztka Károly jelentését ld. a tanulmányban, illetve az Archaeologiai Értesítőben: Rómer 1875. 2 Debreczeni Droppán - Prohászka 2015,8. 3 Ősrégészeti működéséről: Bóna 1958. 4 A kiállításról és a kongresszusról: Prohászka 2015. Rómer elhangzott előadása franciául nyomtatásban is megjelent a kongresszus kötetében: Rómer 1868. 5 Rómer 1868, 327-334. 1. kép: Rómer Flóris Abb. 1 Flóris Rómer sajátos csoportét, melyek jellemzője az edények fehér mészberakásos díszítése. Ezek közül jó pár darabot a Nemzeti Múzeum kiállításának vezetőjében is közölt, melyek egy része Tolna megyei lelet volt, míg a többi a Pest megyei Szeremléről származott.6 A múzeum állandó kiállításban már az őskori leletek között helyezte el őket, a vezetőben pedig bennszülött pannóniai gyártmányoknak tartotta, melyeken talán a római befolyás tükröződik.7 Rómer nyomán a nem6 Rómer 1870, 24-26. Különösen a rajzok fontosak: 25-27, Fig. 34-41. v.ö. Szeremlével kapcsolatban: Reich 2006, aki ugyan részletesen foglalkozott a szeremlei anyaggal, azonban Rómer adatait nem ismerte. 7 Rómer 1870, 25. A Műrégészeti Kalauzában még nem szerepeltek az őskori leletek között, amelynek okát részben abban kereshetjük, hogy a későbbiekben került be jó pár edény a múzeumba. Rómer 1866, 36-39.
